Mennyi idő után engednétek gyermeketeket, hogy a "férjetek" az új nőjéhez vigye?

En is vàltam. A legfontosabb, hogy a gyerek számára ez a lehető legkevésbé legyen fájdalmas. Ne előtte balhézzatok, ne szidd neki az apját, mert ő szereti továbbra is. Fel kell dolgoznod ezt, és tudom, hogy rohadt nehéz.

Most még nem kell ismernie a (volt) ferjed új párját, de ha tartós lesz a dolog, akkor az sem megkerülhető.

Mi oda jutottunk 8 év után, hogy a gyerek iskolai fellépésén egymás mellett, egy sorban ülünk, anya és apa, illetve az uj férj és feleség. Hidd el, ez a jó mindenkinek. A harag csak minket mérgezne, és főleg a gyereket, aki semmiről nem tehet.

Együttérzek veled!

Én 13 voltam, mikor apám végleg elköltözött, de legalább egy év kellett, mire képes voltam találkozni az új nővel (akivel azóta 25 éve együtt van, később felesége lett)

Emlékszem hogy bőgtem anyámnak, hogy nem akarok találkozni vele.

Emiatt anyám külön felhívta apámat és megmondta neki, hogy ezt ne erőltesse, mert én még nem vagyok készen rá.

Jó ideig apámmal külön találkoztunk csak.

Én 7 hónapos terhes voltam a lányunkkal amikor elhagyott. Azt mondják, hogy előtte 5 hónappal kezdtek el találkozgatni, de Isten tudja, hogy valójában mióta tart. 7 hónapos terhesen + 2 gyerekkel hagyott el (akkor voltak 2 illetve, 4 évesek)

Megmondom őszintén, hogy én sem kívántam látni egyiket sem. Nem is tudtam, hogy melyikre haragudtam jobban.

Én eléggé kiborultam, sírtam éjszakánként, 2 nyugodt percem nem volt, főleg amikor meglett a baba. A 4 évesemnél visszatért a bepisilés, a 2 éves pedig 5-6x kelt fel éjszaka sírva úgy, hogy előtte teljesen végig aludta az éjszakákat. Na ekkor döntöttem!

Rájöttem, hogy ennek semmi értelme. Hatalmas erőfeszítésembe telt, de abbahagytam az utálkozó szerepet, CSAKIS A GYEREKEIMÉRT! Képes voltam rá, és erre büszke vagyok! Nem volt egyszerű eljátszani, hogy "De jó, ma jön apa!", stb...

Mivel olyan nincsen, hogy te nem engeded, hogy lássa az apját, ezért ez nálunk sem volt lehetséges, bár megoldásnak akkor sem láttam. Én engedtem őket az első perctől. Elkezdtem azt játszani, hogy ez a helyzet teljesen normális. Mondogattam nekik, hogy "Apa, már mást szeret, de sok ilyen történet van, ettől mi még a szüleik maradunk, ugyanúgy szeretjük őket, semmi sem változik, nekem ők az elsők, apa is szereti őket", stb...

Hidd el, ennél nehezebb időszakom nem volt. A picit gyakran jött látogatni, mert mint apa nem bukott meg. A nagyobbakat vitte és viszi is, már a kicsit is (2 éves). Őt még éjszakára nem szívesen adom oda, mivel nagyon anyás (1x aludt ott, bár probléma nem volt)

Próbálj meg túllépni a fájdalmadon a gyereked kedvéért. Hidd el neked is segíteni fog. Azzal, hogy hangosan mondogattam, hogy "Teljesen jól meg leszünk mi így is", én is elkezdtem elhinni.

Attól, hogy te kikészíted magad, a férjed meg az új nője éppen olyan jól meglesznek, őket ez nem keseríti el. Magadért és a gyereked egészségéért próbálj meg tovább lépni. Tudom, hogy nem könnyű. El ne próbáld tiltani, mert ez nem lehetséges, ha egyébként nem bántotta a fiatokat, ráadásul a fiadnak sem tenne jót, ha az apját ilyen formában elveszíteni! ÉRTED tedd meg, bármennyire nehéz is!

miattad szorong a gyerek nem apa új csaja miatt !

a te érzéseidet veszi át, ezek nem sajátjai

én a helyedben igyekeznék kialakítani egy jó viszonyt az exel - neked nincs jogod beleszólni h a láthatás alatt merre hova viszi a gyereket !

és szerintem nem is kell beleszólni

ÉS amíg nem zajlott le a gyermekelhelyezés pontosan annyi joga van a gyerekhez mint neked és hál istennek a törvény is e fele mozdult el !

sajnos elég sok elvált van a környezetemben, és sehol nem az apa hiánya viseli meg jobban a gyereket, hanem az anya viselkedése. Hiszti, bosszúállás, vita, telefonban, gyerek előtt állandó szidalmazás... majd ha te tudsz viselkedni , a gyerek is jobb lesz.

A férjednek nem is kellett volna az engedélyedet kérnie, szó nélkül vihetné oda, ha akarja.

Szóval előbb nézz magadba.