Mennyi idő után engednétek gyermeketeket, hogy a "férjetek" az új nőjéhez vigye?

4-es vagyok és nem értek egyet azzal, hogy az anya rossz hozzáállása a baj.

Anyámról ma se tudok sok jót elmondani, rengeteg hibát követett el, de se apámat se a családját soha nem szídta nekünk (van egy testvérem is), legalábbis amíg nagykorú lettem, addig biztosan nem.

És lehet hogy a jogrendszer ilyen, de undorító a szülők jogaival dobálózni, a gyerek meg szívjon csak. Mi van az ő jogaival??! Pl. hogy nyugodt, biztonságos és szeretetteljes légkörben nőhessen fel.

A váláskor épp ez a talaj csúszik ki nekik totálisan a lábuk alól. Apa-anya egysége a gyerek számára elválaszthatatlan.

És azt még beveszi valahogyan a kis gyomruk, hogy ezentúl külön laknak, de "mindenki ugyanúgy szereti őt", de ki a fene az a másik?!...

Ehhez idő kell!

Még a kistestvér érkezésekor is gyakori, hogy a gyerekek "visszafejlődést" mutatnak átmenetileg, pedig az sokkal kisebb trauma. Miért lenne az anya hibája, hogy bekakil szegény... :(

És az is fontos, hogy a gyerekek lelki alkata sem egyforma, de mindegyiket egyformán megviseli, maximum máskor és máshogy jön elő.

Válás=szívás, de mindenkinek. (Előbb utóbb még anbak is, aki látszólag "gondtalanul" lelépett egy másikkal.)

És persze fel lehet ebből állni, mind a szülnek, mind a gyereknek (nekem speckó 10 évembe telt kb.), de ne várjuk már el se anyukától, hogy "szuperkiegyensúlyozott" legyen, a gyerektől meg főleg ne...

Annak ellenére, hogy engem is elhagytak (korábban leírtam ide, hogy milyen körülmények között), szerintem az anya hozzáállása nagyban befolyásolja, hogy a gyereknek hogyan jön le a dolog. Főleg, hogy az övé már annyira nem kicsi, tehát megérti, amit mondanak neki.

A szeretetteljes légkör alatt ugye nem azt érted, hogy az apjához nem mehet el? Mert akkor ez önmagában egy ellentét. Hogyan lehet egy olyan közeg szeretetteljes, ahol az anya annyira nem bír "kibékülni" a helyzettel, hogy elengedje a gyereket az apjához.

Mondom, én teljesen megértem az anyát. De azért gondolni kellene arra, hogy mi a legjobb a gyereknek, és nem azt mondani, hogy ez a legjobb, mert valószínűleg nem.

Azért nem élhet együtt az apja az anyjával, mert ő van. Sajnos, ez van. És az a szomorú helyzet, hogy ma ez már tényleg nem egyedi, úgy is mondhatnánk, hogy egy teljesen természetes helyzet. Ezt kell vele megértetni, és nem hatalmi harcokba belemenni.

"Aki meg azt īrta, ilyen nő...miėrt, milyen nő vagyok?! "

Egy válás nemcsak egyik fél hibája. Nem csalt volna meg a férjed, ha normális nő vagy a számára. Nekem manipulatív, birtokló, sz@rkeverő nőnek tűnsz. Nem irigylem a fiadat. Pontosabban a fiatokat. Mert mint írtam egy gyerek nem egyedül a nőé. Ezt elfelejtik sokan. Nem idegeskedne a gyerek annyit, ha nem hinné, hogy bűn az apjához mennie. Szerintem miattad stresszel. Belebeszélsz minden hülyeséget és uszítod az új nő ellen. Teljesen felháborító a kérdésed is. Mennyi idő után engednéd a fiadat. Illetve nem adod oda az apának.