Ti hogy kezelnétek ezt? 14 hónapos kisfiam, ha nem tetszik neki valami, torkából ordít ránk.

Tulajdonképpen szó szerint leordít minket a legkisebb dologért is, ha az nem tetszik neki. Nagyjából másfél hete vette fel ezt a szokását, kicsit meglepődtünk rajta. Amivel eddig próbálkoztunk:

Komolyan a szemébe néztem, és nyugodt hangon mondtam: nem kell ordítani. Na mondanom sem kell, csak olaj a tűzre... Még akár enyhen sírósra is fogja ilyenkor.

Viccelünk a szituációval. Ez nem a legjobb módszer szerintem,mert ugyan a figyelmet elterelem, igazából azt veszem észre, ilyenkor még jobban kiabál, mert viccesnek találja. :/ Ráadásul nem tudja így szerintem, hogy mit is akarok elérni.

Teljes nevét mondom nyomatékosan. Nem látom, hogy ettől jobb lenne :/

Megölelem. Nem jó, mert eltol. Alapvetően bújós baba, imádja a testkontaktot, de ilyenkor eltol. Azért, mert nem azt csinálom, amit szeretne. Felhúzza magát.

Felveszem. Eddig ez a legjobb módszer. Ölben nagyon szeret lenni, ki is mozdítja a szituból. De ez jó nevelési módszer? Érti/értheti egyáltalán így, hogy mi a probléma?

Nagyapja egyszer ugyanolyan hangerővel visszakialtott rá. Hatásosnak hatásos volt, nem kiabált utána aznap, helyette iszonyatosan érzékeny lett, mindenen sírt, ölben akart lenni folyton.

Szóval szerintetek mi lenne a legjobb? Ha volt ilyen nálatok, akkor ti hogy kezeltétek? sokat foglalkozom vele, nagyszülők szerint éppen ez a baj, mert "el van kapatva" . Valóban ez lenne a gond? A társaságot nagyon igényli, és ezt meg is kapja egyébként.