Mit csináltik, amikor nem akar tanulni a gyereketek?

Van napirendetek? A leckeírás idején ültesd le az asztalhoz, beszéld meg vele a szabályokat, (Hogyan kell előkészülni, mikor mehet el, hogyan kérhet segítséget, mikor van vége a tanulási időnek, mi a következménye, ha nem készül el adott feladattal), és utána ehhez tartsd magadat.

Ha nem sikerül megírni a leckét, esetleg írj egy pár sort a tanítónőnek, hogy tudja, mik voltak a körülmények, és ha rendszeres a probléma, tanácskozz a spéci szakemberrel. Attól, hogy egyszer tehetetlenségében sírva fakadt, még lehetnek jó ötletei. Ha nincsenek, próbálj másik szakemberhez fordulni.

Olvasd el, hasznos lehet számodra.

Először is leszögezném, hogy az alábbiak szubjektív véleményem, nem kötelező, nem biztos, hogy a legjobb, de nekem már bizonyított.

1. ne szülj több gyermeket (minimum addig amíg nem sikerült a másik kettővel egy jól működő rendszert kialakítani, továbbá autista gyermek után én amúgy sem szülnék, mivel több figyelmet igényel, valószínűleg tovább is, mint az átlagos gyermekek, és a munkám során több esetet is láttam, amikor egy szellemi fogyatékos gyermek után születendő is enyhén, vagy súlyosabban sérült lett és valljuk be, hogy egy teljesen egészséges gyermek is kellően feladja a leckét, nem hogy még két olyan gyermek, akikkel amúgy is tanácsos több időt eltölteni)

2. ülj oda a gyerekhez, csináljátok meg a feladatokat közösen, nem baj, ha 70-80%-ban te oldod meg, a lényeg, hogy ő is csináljon valamit.

3. a kötelezőkön kívül csinálj meg vele több feladatot is, pl ha 3 van feladva, akkor csináljatok meg 15-t. Így ha ő feladatonként csak 20%-ot dolgozik, már akkor is kijön a 3 feladatnyi tartalmas tanulás. Előbb utóbb nagyon fogja unni a "sok" tanulást és egyre nagyobb százalékban fogja ő megoldani a feladatokat, aztán ahogy látod, hogy neked egyre kevesebbet kell segítened, úgy csökkentsd a megoldandó mennyiséget. Ezáltal siker élménye lesz, hogy ő oldotta meg, és még pluszban nagyon fog örülni annak, hogy nem kell annyi feladatot megoldania és még hamarabb is végez. El fogtok oda jutni, hogy csak akkor kell segítened, ha tényleg nem érti, de azon kívül képes lesz az önálló tanulásra.

4. egyszerre max 20 percig tanuljon folyamatosan, utána 5 perc pihi (ekkor igyon, harapjon valamit, sétáljon, segítsen kiterigetni a ruhákat vagy bármi ami nem tanulás)

5. ha végképp nem akar tanulni, akkor legyenek szankciók, nem szép dolog, nem is támogatom, de ha abszolút nincs más lehetőség, akkor vonj meg tőle olyan dolgot, mint pl tv, telefon, számítógép (persze csak ha foglalkozik ilyenekkel)

6. amit sose vonj meg radikális: étel (hogy lehet egy 8 éves gyermektől megvonni, nem is értem....) persze ha nagyon túlsúlyos, akkor változtatni kell az alapanyagokon és a mennyiségen, de megvonni sohasem szabad. A másik pedig a mozgás, ezt sem szabad sohasem megvonni egy gyermektől, sőt inkább mozgásra kell inspirálni. És ami magától értetődik, az a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, ez sem vonható meg, ha nem jól működik a bioritmusa, akkor úgy mint az ételnél, változtatni kell. Pl. reggel 7-kor kelés, akkor este 9-fél10-kor legkésőbb alvás, hisz még kicsi, és gondolom alszik is ennyit. Vagy legkésőbb 10-kor alvás és délután 1 óra szundi.

7. suli után rögtön házi letudása, tanulni való megtanulása

8. tanulás után játék, sport

9. késő délután/este egy kis előre tanulás, max fél óra!! hogy az új anyagot is már lássa, hallja egyszer. Ha érdekli és kérdez, akkor persze lehet az hosszabb is. Ezt még követheti egy kis játék, de utána fel kell készülni a lefekvésre, alvás előtt fél órával már nincs számítógép, telefon tablet. Közvetlen alvás előtt 10 perccel már a tv-t se lássa, mert a gyorsan változó képek, "felkavarják" az idegrendszert és nem tud olyan gyorsan és olyan jól aludni.

10. Ha a másik gyermeked már fentebbi osztályba jár, akkor miután megtanult, nyugodtan beinvesztálhatod egy kicsit, hogy ő is meséljen az adott anyagról, témáról a kisebbnek, ezáltal mindketten sokat tanulnak. De arra ügyelj, hogy ez kedvteléssé váljon a nagyobb testvér számára és ne úgy érezze, hogy helyetted teszi azt, amit neked kellene!!

Ezek a dolgok személyre szabhatóak és SZEMÉLYRE IS KELL SZABNI ŐKET. 3-4 hét alatt rutinszerűvé válhat.

Ha valamiben tudtam segíteni, annak nagyon örülök, ha van még kérdésed írhatsz nyugodtan.

Elnézést, ha valakit megbántottam, szándékos volt (igen, jól olvasod, szándékos volt, mivel önálló, szabad akaratomból írtam le a saját véleményem eme kérdés alá)

Hu, dettó. Enyém is 8 éves és elveszi minden időmet a szorgatlanságával. Most az egyszer, először nem néztem meg az összes könyvet és hétfőn a gyomrom rándult össze, hogy nincs kész a lecke. Na ná, hogy feketét vágtak be, simán elsunnyogja, én meg égtem, mint a rongy. Ma írt javítót magyarból, de gondolom a tanár berágott, mert húsz perc után beszedte és így ugyanúgy 3-as lett. Köszönjük, Emese! 😫

Ma valami olyasmit mondtam mérgemben, hogy 3 évig nem lesz tablet és elkezdett zokogni.

hááát a mai szülők eléggé hogy is mondjam, gyengék...

Nálunk anyám mellém ült és igenis kikövetelte a lecke írást, és ezt ordibálás nélkül eltudta érni, mert volt tekintélye. Persze volt hogy egyszer elcsattant egy pofon,de őszintén akkor meg is érdemeltem :P

Ha a gyerek elvan egy szem magában akkor mi zavarja? a zaj zavarja akkor beraknám a legidegesítőbb zenét amit rühell és azt kell hallgatni stb.

Igenis néha nem árt az a pofon(persze nem gyakran mert akkor már nem alkalmas fenyítésre), jöhet persze arcmosás is és a többi.

A legfontosabb, hogy vissza kell szereznetek anyukák a tekintélyeteket, mert amiket a legtöbben leírtatok az kész vicc. Most a gyerek irányít vagy ti?

Komolyan megáll az ész, hogy ennyire semmibe vesz titeket a gyereketek... Szépen tessék azt a gyereket megtörni és tessék belátni, hogy az erőszak szóba sem jöhet taktika(és itt a sima kézre verésről vagy egy gyengébb pofonról beszélek, amit csak legvégső esetben kell elvileg elsütni) szemmel láthatólag nem vált be.

13. vagyok, tényleg sűrű a napi rend, ha jól tudom, akkor kötelező ez a napközis dolog, viszont ott nem írnak házit? A legtöbb gyermek, ha látja, hogy a többi is írja, akkor ő maga is megcsinálja. Továbbá nem tudom mennyit kommunikálsz a gyermekeiddel, de az is fontos, hogy hazafelé, vagy mondjuk vacsora közben megkérdezed, milyen napja volt, osztálytársakkal milyen élményei voltak, esetleg Te is beszélhetsz a napodról egy kicsit, úgy hátha jobban megnyílik Ő is. Valamint milyen elvárásaid vannak a gyermekeiddel szemben? Milyen szintű iskolázottságig szeretnéd őket eljuttatni?

Bármilyen iskola lehetséges, csak sok kitartás kell hozzá. Minden ember más, nem válhat be mindenkinél ugyanaz a módszer, de remélem hogy meglelitek a sajátotokat és sok kitartás kívánok Neked és a gyermekeidnek.

Korábban minden bizonnyal megpróbálta legjobb tudása szerint, és a folyamat során kudarc érte. Így az a tapasztalata, hogy bármit csinál, kudarc éri - ez frusztráló (igazságtalan, felesleges erőfeszítés).

A feladat valamely szakaszában szélsőséges szorongást él át. Jó lenne kideríteni melyikben, gyanítom nem az olvasásnál. Szóval azért nem olyan egyszerű a világ, hogy a gyerek elromlott, be kell adni a gyerek szervizbe, nem AKARJA csinálni, MERT makacs. Frászt, az emberi elme, a tanulás folyamata ennél bonyolultabb.

Van ez a fránya végrehajtó működés zavara nevű "izé", meg mindenféle tudatelmélet (theory of mind) "hogyisívjákok", valahol ott lehet az eb elhantolva. :)

Esetleg részekre lehetne bontani a szöveget, az összefüggő darabokat egy részként kezelni. Valamiféle folyamatábrát rajzolni, vagy eljátszani a történetet - színes papírok segítségével, vagy ha olyan a sztori figurákkal. Esetleg hasonlót mutatni YouTube-on.

Esetleg ugyanazt a feladatot egy kellemes fagyizás után egy útba eső parkban is meg lehetne próbálni. Ha már tagadásban van, a tagadó helyzet sokszor helyhez, szituációhoz kötött, máshol, kellemes élmény után talán nem fogja vereségnek érezni, ha a saját szabálya ellenére mégis elvégzi a feladatot.

A másik lehetőség a feladat más úton megközelítése. A tanár végül is egy bölcsész, a bölcsészek nagy többsége nem azért lesz bölcsész, mert kiemelkedő intelligenciája, tehetsége, és képességei vannak. Tanulmányai során nem feltétlen kap konkrét eszközöket az ilyen gyerekek kezelésére, mivel képtelen kilépni a körből - és utánaolvasni, ezért feltehetőleg az agresszió valamely formájával próbál "oktatni".

Szóval az is sokat segíthet, ha az egész helyzetet bagatellizálod, ez nem is olyan fontos, nem lesz rá szükség, a tanárnéni [ilyen meg olyan], nem szidlak le ha nem úgy sikerül. Túl leszel rajta, stb.

Esetleg meg lehet próbálkozni az erőszakmentes kommunikáció és a Gordon-módszer kombinációjával: Például - "Tudod az elmúlt napokban sokat gondolkodtam. Szomorú és elkeseredett vagyok amiatt, hogy nem tudok segíteni neked a feladat elvégzésében. EZ feszültté tesz engem, bár nem látszik, hidd el így van. Nem is a feladat számít, egyszerűen azt szeretném Tőled, hogy végezd el ezt a feladatot. Ettől úgy érzem elégedett lennék. Meséld el nekem, mi okozza a legfőbb nehézséget a feladat során? Tudod az a legnehezebb, hogy nem tudom hogyan segíthetnék - kérlek mond el ezt nekem! Mi lehetne az első lépés?"