Mit csináljunk hogy megváltozzon?

minden rosszindulat nélkül... mi az hogy "Amikor tudunk, foglalkozunk vele" - komolyan! semmi rosszindulat nincs a hozzászólásomban, de magadba néznél picit? nem nyomkodod túl sokat a telefont? nem telefonálsz sokat? nem mondod sokszor hogy "mindjárt" és közbe vár-vár a fiad? nekem is lassan 5 éves lesz és saját tapasztalat, ha van is valami dolgom és nem tudok "rohanni" hozzá, tudja, ha valamit befejezek (mosogatás-teregetés stb... netezés is akár, de ha valamit kér akkor hamar abbahagyom) megyek hozzá játszani... így nincs hiszti, nincs visszabeszélés... nyugodtan kivárja míg odamegyek, mert TUDJA hogy tényleg csak egy picit kell várnia és megyek hozzá...

A mi kislányunk is rendkívül türelmetle, akaratos, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné, üvölt, kiabál. Az oviban, vendégségben, játszótéren meg egy angyal. Valahol ki kell adnia a felgyülemlett feszültséget és ez az otthon, ahol biztonságban van. Nagyon idegőrlő ezzel nap mint nap szembesülni, mert a másik gyerekünk pont az ellenkezője, végtelenül türelmes a férjem és én is, próbáltunk érthetően erről vele beszélgetni, de aztán másnap kezdődik minden újra. Szerintem ezt az időszakot túl kell élni valahogy és határozottan, következetesen kezelni az ilyen helyzeteket. Nálunk pl akkor jön az eszement hiszti, ha anyukám felhív telefonon. Addig játszik, elvan, de amint telefonálok, azonnal pont akkor akar mesélni valamit, akkor kell azonnal mennem. Nem telefonálok sokat, azért azt had engedjem már meg magamnak, hogy az anyámmal beszéljek naponta 10 percet, erre nincs nála alkalmas időpont sem. Mint a szélvész, megjelenik és áll a bál. Odaadom, hogy ő is beszéljen a mamával, akit szeret, de nem, cirkuszol... De akkor sem fogok neki ugrani, muszáj várnia, ezt is nekünk, szülőknek kell megtanítani.

3-asnak igaza van, valahol ki kell adni a napi feszültséget és igazából (ovi-majd suli) szempontjából az a legjobb ha ezt mind otthon adja ki, esetleg azt próbáld meg, hogy bevonod a "házimunkába" nem baj ha tök vizes lesz, nem úgy mosogat el, vigyél oda egy széket ereszd meg neki a vizet, segítsen... egyszerűen "legyél vele" - mert szerintem ez a viselkedés nagyrészt a hiányodból=apahiányból fakad.. tegyetek be hangosan zenét énekelve-táncolva együtt söpörjetek össze-porszívozzatok ki... tegyétek játékossá-viccessé a napi háztartási munkákat amit ő is élvez... te is élvezni fogod :) "1"

A háztartás várhat. Vagy kérd meg, hogy segitsen és akkor hamarabb végeztek. Nálunk bevalik, jön segit, pedig a fiam is nehezen kezelhető 5 éves, de minsig szakítunk időt a játékra. Ő is felesel, meg akaratos, és van, mikor nem birja kivarni, mig elszakadok a mosdóba, de szerintem csak több játékidőre vagyik a tied is.

Mi minden nap suli után vagy játszótér, vagy foci, vagy gyalog megyünk haza és bszélgetünk, ökörködünk. Ez is egy módja a vele való foglalkozásnak. És egyedül vagyok vele, szóval egyáltalán nincs aki segítsen bármilyen házimunkában! Lefekvés előtt pedig még tornázni kell és meseolvasás. Ha nekem van időm erre.... akkor neked is kell legyen!