Kisfiam 2,5 éves múlott és nem beszél egy szót sem. Nem is érdekli ha mondom neki a szavakat. Lábújjhegyezik. Arra gyanakszunk hogy autizmus😞Ausztriaban elunk felnem kell?

Ezt lâtom, de pontosan miben kell tanàcs/segítség? Hiszen ennyibôl itt tovàbbra sem fogjàk tudni megmondani, hogy autista-e vagy sem.

De még ha az is, nem kell kétségbe esni - keress rà Temple Grandin-re, ô sùlyos autizmussal született, ma elôadàsokat tart, amùgy publikàlt tudós.

Ilyen fiatalon nehéz meg mondani.

A lebujhegyen járás lehet autisztikus tünet ,de ilyen fiatalon még normális ha igy jár ha még 8 ésesen is igy járna ,akkor azt mondanám gond van.

Nagyon fiatal még és egyeb tünet nincs is még korai.

De ha pár év mulva is leszenk problémái a járásal minden féle képen vid el neurologiára mert idegerendszeri problémára utal.

Sok felnőtet ismerek akik így járnak nekik nagy részük autista a maradék meg sulyos mentális zavarban küzd.

De ilyen fiatalon még normális ha suliban is lesz ilyen baj akkor kell elvini szakemberhez.

Amugy ez önmagában kevés tünet az autizmushos.

Autistikus tünetek:

Leggyakrabban 3 éves kor körül veszik észre az első tüneteket.

Elöbb is vannak észlelhető tünetek 4-6 hónapos korban megjelenő szociális mosoly autizmus esetén elmarad. Úgy tűnik, hogy a csecsemőt nem érdekli környezete, nem igényli a törődést, a testi kontaktust.Az autisták viselkedését sztereotípiák jellemzik. Nagyon gyakori a ritmikus hajlongás, himbálózás, kar és lábmozdulatok. Képesek órákig ismételgetni ugyanazokat az egyszerű mozdulatokat.

A társasjátékokat, szerepjátékokat nem igénylik.

Gyakran kifejezetten ragaszkodnak bizonyos tárgyakhoz. Igénylik a megszokott környezetüket, napi ritmusukat, minden változtatásnak ellenállnak. A szokásos rutin megzavarása dühkitörést, heves indulatokat válthatnak ki.

Az autizmusnak ezer arca van.

A fiam Asperger-szindrómás. Ez is az autista spektrum része, de nem minden terület érintett.

2 éves volt, mikor egész biztosan tudtam, hogy nem olyan, mint a többi gyerek. Rengeteg egyéb tünet volt, ezek egy része komolyan megnehezítette az életünket (pl. egyáltalán nincs félelem érzete). Egy dolog, hogy 2,5 évesen 3 szót mondott. 3 évesen folyékonyan beszélt, 3,5 évesen komolyabb szókincse volt, mint bárkinek az oviban. De: az engem aggasztó tünetek egyre erősebbek lettek.

Most 15 éves. Igazán klassz fiatalember. Jól tanul, megbízható, gyengéd a kistesóival, meg úgy általában imádja a kicsi gyerekeket. Csak a társas kapcsolataiban kell neki több útmutatás. Vannak barátai, van barátnője, csak kicsit többet lelkizünk, mint az átlagos 15 éves kamaszfiúk. Annyi, hogy idegeimre megy néha, mert odavan a tankokért, és rengeteget beszél róluk, engem meg nem érdekel.

Szóval röviden: akkor se kell tragédiaként tekinteni erre, ha egyszer kiderül, hogy valamilyen szinten érintett.

De ha csak ennyit vettél észre 2,5 éves korig, hogy nem beszél és lábujjhegyezik, akkor szerintem feleslegesen parázol. Vidd el szakemberhez, és így vagy úgy, de megnyugszol.

Nézd meg ezt az oldalt:

[link]