Miért problémás minden második nőnek a szoptatás?

Szerintem eltávolodtunk a természettől..

Az emberiség egy része.

Nekem szerencsém volt! 2 évig szoptattam segédeszközök nélkül. Sosem volt komolyabb gondom, tanácsot sem kellett kérnem. 8 hónapos terhes koromtól folyt a tejem...

Hozzáteszem, hogy se anyukám, se a húgom nem szoptatott. Hogy nem tudtak, vagy nem akartak, mindegy. Állítólag anyukám nem tudott, húgom nem akart.. Ezt se tudom megérteni, de ilyen is van.

De tudom, hogy nem mindenki ilyen szerencsés... Sajnálom őket, ha szenvednek!

(én meg túlkondicionáltam magam szerintem... 2 éve elválasztottam a lányom, de még mindig van minimális tejem. Ez a másik véglet már....)

Ez van.

Szerintem sokan meg is ijednek az elején. A tejleadó reflex pl nekem nagyon fájdalmas volt. De megszoktam, és el is múlt. Valakit már ez elrémiszt.

Valaki csak a szex kapcsán tud gondolni a melleire. Vagy fél, hogy nylonzacskók lesznek. (nekem sem lett az!)

Sok probléma felmerülhet. De szerintem a tápszer sem egyszerűbb. Ott megtalálni a megfelelőt... Kész kihívás.

Meg eleve ahogy elő van adva az egész... Szoptatós hálóing, felső, melltartó, fotel, ezt egyél, azt igyál, ezt ne, azt ne...

Merő stressz. Nincs meg az intimitás!!

Megvesz mindent az anyuka, 100ezrekért (de minek??), és csodálkozik, ha valami nem megy, Vagy ha fáj az elején. Vagy ha fél liter teje kifolyik reggelre, és tócsában ébred, mint én.

Egyrészt ez a macera riasztó, másrészt meg az újszülött EGY KÜLÖNÁLLÓ SZEMÉLYISÉG!

Nem egy "szopógép" - - elnézést a kifejezésért. Ő nem egy robot, aki a hiperszuper szoptatósfotelben óramű pontossággal fog szopizni, hanem egy másik ember! Csak még kicsi.

Össze kell szokni!!

Tegnapi kérdés volz talán nem nyitja ki a baba a száját eléggé, mit csináljon? Hát segítsen neki, nagyon finoman, és szépen mondja meg a babának, hogy tátsa ki a száját. Pár alkalom, és tudni fogja!

A baba mindenhez alkalmazkodik, hisz az élete múlik rajta. Ha nincs szervi eltérése (lenőtt

Rossz volt a technikája a lányomnak, ő valószínűleg nem, vagy csak éppenhogy maradt volna életben ha nem ebben a korban születik. Semmilyen anatómiai eltérést nem találtak, többször nézte több orvos, mindene tökéletes volt, mégsem tudott szopni. Ahogy szívta, a szája lefelé eső oldalán folyt ki a tej. Próbáltunk minden pózt, volt vagy 5 féle párnánk, kendőben, ágyon, akárhogy...nem és nem. 10 napos korától hozzá kellett pótolni, 2,5 hónapos kora óta 100% tápszeres, a cumisüveggel nincs ilyen gondja.

A kérdésedre nem tudom a választ, de amikor küzdöttünk és totál el voltam keseredve, sokat sírtam, én is sokat gondolkodtam ezen. Régen természetes volt, az evolúciónkból egyenesen következik, a fejlődésük gyökereitől hozzuk magunkkal a szoptatást. Hová tűnt a természetesség? Az ősi ösztön - babának és mamának egyaránt? Én nagyon szerettem volna szoptatni és hiszek (hittem) benne, hogy ez ösztönből fog jönni, megtaláljuk majd egymást, egy pár jó tanács a kórházban és egy kis leskelődés a tapasztaltabb anyukák felé elég lesz majd és minden szép és jó lesz, nem is készültem jobban rá. Majd jött a feketeleves. Már a szülőszobán cicire tettem, nyilván nem vártam el semmit tőle, de már ott sem sikerült semmit elérni, pedig volt tejem. Onnantól csak lejtő, szegénykém két napig üvöltött az éhségtől, mire kapott fecskendőből donor anyatejet - utána 4 órát aludt egyhuzamban. Küzdöttünk pedig rendesen, ő is és én is, de nem ment. Nyugtat, hogy valamennyi tejet azért kapott, minimális értékes anyagot tudtam neki átadni, még ha töredékét is, mint szerettem volna.

Tudom hogy nehéz időszak, de ha muszáj tápszerezni akkor gondolj arra, mekkora mázli hogy 100-200-1000 évvel ezelőtt éltek, és életben tud maradni a babád. Nem ördögtől való ám.

A legtöbbeknek szerintem azért, mert rossz tanácsokat kapnak, rossz helyről. Ráadásul egymásnak tökéletesen ellentmondó tanácsokat. Hát ember legyen a talpán, aki ebből bármit is kihámoz, ami értelmes abban a hormonokkal túltelített, kimerült, bizonytalan állapotban.

Meg legtöbben legyintenek rá a terhesség alatt, hogy úgyis jön majd ösztönösen, aztán meg mégsem, mert ez igenis egy tanulási folyamat a babának és a mamának is. Aztán a sok szar tanács és sikertelen próbálkozás után feladják.

Én nagyon készültem terhesség alatt, mert nagyon szerettem volna szoptatni. Mindennek utána jártam, voltam szoptatási tanácsadó előadásán, nagyjából mindent tudtam, amit kezdő anyaként erről tudni érdemes, magabiztosan indultam neki. Aztán amikor ott voltam az újszülöttel úgy, hogy 3 nap alatt összesen 3 órát aludtam, teljesen elbizonytalanodtam. Az se segített, hogy az éjszakás csecsemős pont az ellentétét mondta annak, amit a nappalos. 1 hétig szenvedtem, mire eljutottam oda, hogy félretegyek mindent, és csak magamra és a tanult dolgokra hallgassak, és máris minden ment, mint a karikacsapás.

Lassan 9 hónapos, még mindig szoptatok, és van tej bőven, pedig már 3x eszik szilárdat/kanalasat.