Mi lehet az oka, hogy már az elejétől nincs tejem?

"Nem mindenkinek kell nyűglődnie 10 miliért is úgy, ahogy nekem kellett annak idején,"

Én pont az voltam, akinek meg kellett küzdenie és egyéb korlátozó tényezők is voltak (hipotón baba, gótikus szájpad, hormonális zavarok) és emiatt elsőre "vesztettem" is. 3 hónap vegyes táplálás után "feladtam", vagy mondjuk szebben: elengedtem, és lett egy kiegyensúlyozott babám, de bennem ott maradt a tüske, hogy "miért nem sikerült" - mivel annak ellenére szerettem szoptatni, hogy nem ment álomszerűen.

Ezért nagyon készültem másodjára és az előző "mindent megtettem" -en is többet tettem érte. 100 %-osan másodjára se sikerült, a kevesebb tejcsatorna és a ir azért jelentős nehezítiő tényező, de kitartással végig az anyatej maradt többségben. Ehhez nem kellett a "nagyot" szenvedtetni, inkább a kicsitől és tőlem igényelt "áldozatot". Szoptattam pl: még a nagyot vécére kisérve is az elején. Aztán pár hónap után beállt, és nagyon boldog vagyok hogy megadhatom ezt és számos előnyét élveztem a tápszerrel szemben.

Pl: legutóbb mikor a nagy hazahozott az oviból egy hányós hasmenéses vírust (rota ellen mindkettő oltva van), nagy áldás volt a szoptatás még így kereken 1 éves gyerekkel is, mivel csak szoptatás alatt nem hányt, csak az maradt benne minimálisan. Tápszer, probiotikum, ors, víz, étel.. minden kijött, már azt hittük mehetünk kiszáradással az ügyeletre, de az anyatej "megmentett".

#11

Nagyon örülök, hogy sikerült neked a másodiknál, leszögezem nem tudom, ki pontozza le a válaszainkat, de nem én vagyok 😀

Remélem, most nekem is összejön, meg fogok érte tenni mindent.

12, kívánom, hogy összejöjjön!

Ha javasolhatom, keress majd jó előre (már terhesen) egy jó tanácsadót! Hiába olvastam el mindent, még így is tudott újat mondani.

"Összesen az első félévben lesz gyengébb az immunvédelme, mert az anyatejen keresztül kapná az antitesteket is ami elmarad.

De ennyi, utána már nincs kimutatható különbség."

Ó jézus, dehogy nincs, még felnőtt korra vetítve is van. Ettől függetlenül nem az anyák hibája, hogy nem sikerül. Nincs meg a megfelelő segítség, sok az elavult, hibás információ, amit sokszor a legnagyobb jóindulattal mond a rokonság, ismerős, sajnos sokszor még az egészségügyi személyzet is (pl. rokonnal megtörtént eset, a csecsemős nővér közölte, hogy, hát maga ezzel a mellel biztos nem fog szoptatni. -Van otthon kettő, mindkettő szopott két évig, jobb lenne, ha meggondolná mit mond, mert egy első gyerekes anya még esetleg el is hiszi!)

Én magánkórházban szültem, a gyerek ahogy kipottyant gyakorlatilag rögötn jött IBCLC szoptatási tanácsadó és segített. A bent töltött napok alatt többször jöttek hosszú, hosszú időt töltöttek velünk folyamatosan. És még így is volt vele gondom. Mikor hazajöttün ismét kellett szoptatási tanácsadót hívnom, mert már teljesen ki voltam, de segített. DE ha nem ott szülök ahol, ha ott nem kapok ennyi segítséget, ha ott nem tanítják meg az IS, hogy kik azok, akik kompetensek a kérdésben és tudnak segíteni, ha nem olyan helyen élek, ahova ki tudok hívni megfelelő végzettséggel rendelkező szoptatási tanácsadót, akkor nem tudtam volna szoptatni. A helyi kórházból 20% alatt van az anyatejesen hazaadott csecsemők aránya. 20% alatt! Nem azért, mert 80%+ nem tud szoptatni. Hanem mert nincs ki segítsen nekik. Ha úgy tetszik, 600 ezrembe került, hogy máshol szültem, és megkaptam azt a rengeteg segítséget. Azóta minden terhes ismerősömnek azt ajánlom fizessen be egy szoptatási tanácsadásra, szoptatást tanító "szemináriumra" a szülés ELŐTT mert sokszorosan kifizetődik. Fel lesz készítve előre és ha utána gond van, tudja majd hova forduljon... Nekem a védőnőmmel is szerencsém volt, ért is hozzá, bár neki nincs meg az IBCLC végzettsége, de mikor mondtam neki, hogy ki a tanácsadó, akivel kapcsolatban vagyok, akkor mondta, hogy mindent csináljak úgy, ahogy mondja, ne engedjem magam senki által elbizonytalanítani, mert ő igazán jó és tapasztalt szakember. Szóval így végig ki tudtam tartani és nem elbizonytalanodni és nagyon megérte. De egyedül nem ment volna.

14#-hez tenném hozzá, hogy nem lenne a szoptatás akkora ördöngösség, csak átalakult az életünk. Anno a generációk együttéltek, sok volt a gyerek, minden lány ebbe nőt bele, látta hogy csinálják, hogy milyen nehézség adódhat, hogy lendülnek át rajta. Most meg sok anyának a saját gyerek az első, akit megfog, nem hogy szoptatást látott volna élőben, vagy probléma megoldását... Csak olyat látunk élőben, hogy a cumisüveggel hogy kell bánni. Honnan is tudnánk mit csináljunk és hogy, ha nem működik hogy csak odateszem és csinálja magától?

Fogságban élő gorilla is járt úgy, hogy képtelen volt szoptatni a kölykét, ugye nem volt modell, mint a természetben, ahol együtt élnek. Senkit se látott gorilla kölyköt táplálni, nem tudta mit tegyen. A következő utódnál vállalták önkéntes szoptató anyák, hogy a gorilla előtt szoptatnak. És egy idő után az is rájött, hogy akkor mit kéne csinálni a kölykével... Nagyon durva. :/