Miért próbálják meg lebeszélni az anyukákat a szoptatásról manapság?

Azért mert rástresszel és ideg beteg lesz miatta. És nem ér annyit

Nekem megmondták, hogy nem fog menni a szoptatás, 2 hónapig erőltettem...

De már zokogtam, mikor minden szoptatás után 0 azaz nulla g - ot mutatott a mérleg.

Felnőtt tápszeres is, 1 éves koráig lelkiismeret furdalasom volt, hogy a testvére kapott anyatejet, ő pedig nem.

Mert nem èrtenek hozzà. Ès meg vannak sèrtődve a szoptato anyàkra, mert nekik nem ment.

Ha ugyanarra a kèrdesre gindolunk, akkor annyi lenne a dolga az anyànak a sikeres szoptatashoz, hogy mellen hagyja a gyereket, akkor is , ha òràkig eszik. De ez neki kènyelmetlen, inkabb szenved a fejessel meg stresszeli magat.

Sokan, akiknek nem sikerült szoptatni, ezzel igazolják magukat. Hogy másnak sem sikerül.

Van olyan anyuka, aki elhiszi azt, hogy a szoptatás valami nagyon nehezen kivitelezhető dolog, és minden apró problémától megijed. Valamint ezt terjeszti is.

Van olyan, aki nem akar erre időt szánni, vagy félti a mellét, vagy csak nem akar szoptatni. És erre mást is buzdít.

Sok anyuka nem akarja azt sem, hogy más szoptasson. Számomra érthetetlen, hogy miért.

Pedig csak egy jó szakember kellene, aki ad 1-2 jótanácsot annak, akinek valamilyen probléma felmerül. Valószínűleg hamar meg lehetne oldani a bajok 99%-át.

Én 2 évig szoptattam mindenféle probléma nélkül. Nem sebesedtem, nem lett mellgyulladásom, és rengeteg tejem volt.

Én hozzászóltam, és azt írtam, hogy ha tápszerezni kell, nem a világ vége, én is felnőttem ugyanúgy.

Egyértelműen látszódott, hogy teljesen kivan a kérdező. Ha ráerősítünk, hogy csináld csináld akkor vagy jó anya, felejtsd el a tápszert, kínlódj, azzal nem biztos, hogy megoldottuk volna a problémát, inkább csak mélyítettük volna benne az elkeseredettséget.

Elmondták mit lehet tenni, tegye mellre mindig, folyamatosan, a baba szopizása felszaporítja a tejet, de igen, lehet, hogy órákig mellen fog lenni a baba stb. De ha nem sikerül, nem kell belekeseredni és nem biztos, hogy megéri tönkre menni a szoptatás oltárán (azaz tudja elfogadni, ha nem megy).

De akármilyen hihetetlen is, nem mindenki képes heteken át szenvedni a szoptatással. Lehet, hogy valakinek nem fáj, nem gyullad be, nem sebesedik ki, de azért azt állítani, hogy ez másnál se fordulhat elő és nem tudom.. csak kitalálja meg kényeskedik, az nettó gonoszság.

Attól, hogy valaki nem képes testi vagy pszichés okokból szoptatni, attól még IGENIS lehet 100%-as jó anya! Egyáltalán nem ezen múlik.

Lustának nevezni valakit, aki lelkileg nem elég erős, eltökélt ahhoz, hogy mindenáron szoptasson, megint csak gonoszság.

(Igen, nyilván van olyan, aki tényleg csak lusta vagy félti a mellét, de nem kell mindenkire ráfogni, aki AKÁRMILYEN okból nem tudott szoptatni).

Hozzáteszem, hogy én mindent el fogok követni azért, hogy szoptassak, az első hetekben tényleg a meztelen mellkasomon lesz folyton (hordozókendővel is) és szoptatni fogom amikor csak látom, hogy szeretne. Iszsz párti vagyok, én erre készülök lelkileg és testileg is, ill. a környezetemet is erre alakítom ki. Bele van kalkulálva nálam, hogy nehéz és küzdelmes lesz a szoptatás az elején, és én felveszem a kapcsolatot mindenképp szoptatási tanácsadóval is szülés előtt.

De ha minden igyekezetem ellenére nem fog sikerülni, azért eret nem fogok vágni, és nem fogok ítélkezni meg lustának titulálni senkit, aki nem tesz meg a végletekig mindent, hogy szoptasson. Ha nem megy, nem megy és ennek igenis lehetnek pszichés okai nem csak testi.

Ezt el tudom fogadni, és ha valaki szenved, nem fogom mindenáron arra bíztatni, hogy igenis küsztesse tovább a dolgot, hanem elmondom neki, hogy a tápszer nem a világ vége. Ezek és ezek a módok vannak, amikkel lehet tenni a szoptatás elősegítéséért, de ha nem megy akkor se történik az ég világon semmi.