Hogy éltétek meg a szoptatós időszakot?
A környezetetek mennyire stresszelt rá titeket? Olyan volt, mint a képeken, maga a mennyország, vagy alig vartatok, hogy vége legyen?
Mikor az én kislányom megszületett délután, már aznap este az egész rokonság azt kérdezgette váltóban, hogy van-e már tejem. A kedvencem anyósom: nem szabad stresszelni, de van már tejed? Hát én totál stresszben voltam, hogy nem tudom etetni a gyerekem, kapott egy kis tápszert is. Mielőtt hazaengedtek volt probaszopi és kiderült, hogy bőven van elotej, aztán mire hazaértünk, meg is lett a tejbelovelles.
Aztán ugye fejtuk, kimasziroztuk a csomokat, mikor a kislányom elkapta úgy fájt, hogy csillagokat láttam, pedig nagyon ügyesen szopizott szerencsére ezzel nem volt baj.
A képeken mindig úgy van ábrázolva a szoptatás, hogy anyuka hófehér fogakkal kisimult arccal fogja a kisdedet, aki édesen szopikazik, hát en is majdnem így néztem ki, ja nem....
Úgy éreztem magam, mint egy fejos tehen, amin a mellszívó bőgő hangja sem javított, meg, hogy anyósom is sokszor így hivatkozott rám. Imádtam,hogy taplalom a kislányom, nézni a kis arcát, büszke is voltam, de megszenvedtem sok szempontból, pedig van aki ennél nagyobb problémákba ütközik ilyenkor.
Most 14 hónapos a kislányom , továbbra is mindene a cici, az egy dolog, amikor szépen eszik belőle, de sokszor ahogy ülünk az ágyon, lecsúszik közben, huzogatja, negykezlabra áll, feltolja a popóját stb, hiába rakom vissza, raszólok, elveszem a cicit, jön a hiszti stb. Ráadásul mikor megjön, akkor összevissza tekereg rajta, elengedi, dühöng, aztán racuppan, hát kész kabare.
Éjszaka is persze 4-5x kelunk, rögtön mutogatja mi kell neki.
Abból a szempontból, hogy tényleg csak elő kell kapni nagyon szeretem, de azért lassan már elég nagy nyugnek érzem, és sokszor elgondolkozom rajta, hogy valahogy el kéne apasztani, amitől bűntudatom van. Az lenne a legjobb, ha a kisasszony egyszeruen csak nem kérné, de nagyon nem így fest a helyzet, sőt ...
Nehezebb napokon mondom apukának, hogy a következő tapszeres lesz, engem nem érdekel. Hát azt mondja biztos nem, hát mondom azt majd én eldontom. Sokan úgy várják el minden anyától, hogy szoptasson, mintha foben járó bűn lenne, hogy egy baba tápszert kap. Szerintem egy tök normális dolog és nem értem ezt a megkülönböztetést. Anyósom mikor csak kimondja a tápszer szót úgy mondja, mintha valami undorító drogrol beszélne. Arról nem is beszélve, hogy sok anya pont az ilyenek miatt kudarcként éli meg,hogy nem szoptat és tapszerrel kell etesse a gyereket. Én is ezt éreztem a kórházban az elvarasok miatt, de a 2-nal senki nem fog érdekelni.
Nálunk apuka is könnyen beszél, így ,hogy cicis a kicsi, éjszaka MINDIG én kelek hozzá, csak és kizárólag en tudom elaltatni.
Szóval érdekel ti hogy éltétek meg az első időszakot, aztán később mikor mar nagyobb volt a kicsi, milyen volt a szoptatás? Mennyire volt nyomás rajtatok?
válasza:Azt sem viselem jól, ha a párom hozzáér... ezek után?
Rémálom. Utáltam, fájt, kényelmetlen volt... Nekem sokkal egyszerűbb megmelegíteni a tápszert x időnként, mint órákon át ülni, míg a gyerek szopik - vagy csak "mellen van".
Plusz ugye a mindenkinek a mindenbe beleokoskodása. Mikor, mennyit, miért annyit, hogy, stb. stb.
Nem, kösz. Próbáltam, de egy hónap után elég volt.
Akik önzőnek tartanak, egészségükre, nem érdekel.
válasza:6 hétig szoptattam, hát, a mai napig nem bánom hogy leálltam.
Nagy újszülött volt a fiam, hatalmas étvágya van bő egy évesen is. Eleinte állandóan mellen volt, de már nem volt a mellemben semmi, az egyikre alig csatlakozott. Sőt a másikra is csak ha feküdtünk, ülve lehetetlen volt és ez szétstresszelt. Ha csak vizet akartam volna inni felkelni amikor végre bealudt, felébredt és vigasztalhatatlanul üvöltött.
Nekem sose volt fontos a szoptatás, így adtam neki tápszert mert nagyon vesztett a súlyából és sárga volt. Csodák csodája, onnantól full nyugis baba lett.
Még piszkált a bűntudat pár hétig, rengeteget szoptattam, vagyis próbáltam, aztán elengedtem. Mondtam férjemnek, nekem ott a határ, hogy szoptatási tanácsadót nem hívok, nekem ez már annyira nem fontos, nincs erőm hozzá.
Ja, a férjem totál támogatott, sőt a vége felé emlékeztetett hogy hagyjam abba amikor akarom, veszünk tápszert és kész.
Már egész pici kora óta felváltva etetjük és éjszakázunk vele, és nagyon szuper kapcsolata van az apjával.
válasza: válasza: válasza: válasza:Pont ennyi idős volt, amikor leválasztottam a kismalacomat. Lassan kezdtem, ha jól emlékszem, először a tízórait hagytuk el, utána minden héten egyet egyet. Úgy hagyta abba, hogy fel sem tűnt neki. Végre elkezdte átaludni az éjszakát is.
Nálunk most 3 hetes a kisebb, és anyu pont arra próbált rábeszélni, hogy adjak neki tápszert, mert a munkatársai azt mondták, hogy a tápis babák nem hasfájósak, meg alszanak éjjel. Nem vagyok én sem ellene egyébként, de úgy voltam vele, hogy ebben van tapasztalatom, ha tudok, szoptatok. Ha a hasfájásra tényleg jó lenne, és a kicsi is küzdene vele, akkor váltanék rá, a naggyal kegyetlen volt ez az időszak. Annyival azért most jobb, hogy most közel sem olyan fájdalmas, és rutinosabb is vagyok, könnyebb a második babával sokkal. Nincs is bennem az a para, mint az elsőnél, a fejem is hamarabb indult be. Nekem a legrosszabbul azok a beszólások estek, amikor azt mondták, hogy ilyen kicsi mellekkel kizárt, hogy tudok szoptatni. Pedig nem is olyan kicsik, jó, nem nagyok, de ez nagyon sértő volt.
válasza: válasza: válasza:Covid volt, úgyhogy csak a közvetlen környezetem kérdezősködött. Az elején akkor vagy jó, ha szoptatsz, de ha egy éves elmúlt és még mindig szopik, az skandallum ;).
A mennyiséggel nem volt, de sokáig nagyon fájt, nem kapta be eléggé a mellemet az úr, emellett a szoptatások közötti tejszökőkút is idegesített. Amikor ez rendbe jött, jött a tejcsatorna-elzáródás kb. 5 hónapos koráig 1-2 naponta (szerencsére a gyulladásig nem jutottam). Utána nagyjából minden rendben volt. Alapvetően nekem így kényelmesebb volt, mint tápszert és hőmérsékletet méricskélni, cumiztatni az éjszaka közepén, az összebújás is jól esett. De nem volt az a problémamentes egyszerűség, mint a "marketing szövegekben". Most 20 hónapos múlt, még reggel-este szopik, nincs vele gondom, csak a környezetem mondogatja, hogy nagy már hozzá.
válasza:Ha valaki leírja a tapasztalatát, illetve ami megtörtént vele, akkor azon mi nem elfogadható? Miért kell lepontozni a másikat egy ilyen kérdés alatt, ahol kb. lehetetlen rossz választ adni, mert csak tapasztalatokat ír mindenki.
Mellesleg én senkit nem pontoztam le!
#15
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!