Miért nem akarok szoptatni? Már belehülyülök ebbe (? )

Szia!

Megírom én is Neked a saját történetemet, hátha segít! Mindig is vágytam babára, de a szoptatással kapcsolatban nagyon nagy ellenérzéseim voltak, annyira féltem, és idegendkedtem tőle, hogy úgy álltam hozzá nem is fogok. Nem tudtam miért érzem ezt, de persze lelkiismeretfurdalásom volt nagyon. Aztán amikor megszületett a kislányom először a kórházi nyomás miatt mégis mellre tettem, de sírtam közben, és mondogattam, hogy nem, nem én ezt nem akarom. Aztán "szerencsére" nagyon bekeményedtek a melleim, a babám sárga volt, úgyhogy muszáj volt, és rájöttem, hogy nem is olyan szörnyű. 11 hónapig szoptattam, sosem szerettem az érzést, nem lettem fanatikus, de utólag azt mondom nagyon örülök, hogy végül sikerült.

Aztán pár napja teljesen véletlenül a kezembe került egy régi naplóm még kislánykoromból, kb 10 éves lehettem, és elmentünk meglátogatni valakit a kórházba, aki akkor szült, és éppen próbálkozott a szoptatással. Azt írtam akkor, hogy ennél szörnyebb dolgot nem láttam még, és én sosem fogok szoptatni, mert nagyon fájhat. Látod, ennyi, nem is emlékeztem rá, és egy gyerekkori rossz emlék elrakktározódott.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy biztos van valami okod erre, nagyon jó, ha segítséget kérsz, biztosan segít majd! És ne érezd magad rossz anyának, mert jó a szoptatás, de ezer más nagyon jó dolgot tehetsz a gyerekedért életében! Szóval csak hajrá, szülj még, és ha tudod szoptasd, ha nem akkor "csak" szeresd! Drukkolok!!!