Kényes téma, de nektek nem esett volna rosszul?

Valahova ki kell írnom, így most ide teszem:

Most már múltidőben beszélhetek az egészről. Első baba előtt: szinte nem is számítottam rá, próbáltam optimistán állni a dolgokhoz, hogy biztos lesz elég tejem, hogy tudok majd szoptatni. Nem így lett, minden igyekezetem ellenére. Ezt a részét nem részletezem, de átolvastam a szakirodalmat, kérdeztem, ittam teát, stb. stb. Vagyis mindent amit ilyenkor javasolnak.

Aztán úgy döntöttem, hogy ha nincs saját tej, próbálunk anyatejet szerezni. Aki ebben benne van az tudja, hogy nem ilyen egyszerű. Nekünk sem sikerül kapnunk. Így maradt a tápszer.

Ami miatt írok, ami a kérdésben szerepel: Több szoptató anyuka is volt a családban és bár nem vártam el tőlük, de eszükbe se jutott, hogy adjanak a tejükből. Pedig tudták, hogy próbáltunk anyatejet szerezni, stb. Inkább szoptatta a saját 2 évesét (meg még közben arról regélt, hogy ezt nem hiszi el, hogy nekem nem megy, biztos valamit rosszul csinálok), mint, hogy egy picit is akár adott volna az 1-2 hetes babámnak.

Lehet, hogy nagy kérés lett volna, nem tudom, de valahogy úgy érzem, hogy ha a helyükben vagyok, biztos próbáltam volna segíteni.

Aztán, nem történt semmi, kapott tápszert a babám és szépen fel is nőtt. De nekem ez akkor maga volt a tragédia és nem volt ott senki aki valódi segítséget nyújtott volna csak a "jó tanácsok", meg a bólogatás.