Hogyan érjük el hogy a gyerek ne aludjon be evés közben?

Ezek újszülöttre vonatkoznak, de szemezgethetsz közülük:

[link]

A mellen elalvás egyébként jó dolog; az ébresztésnek leginkább akkor van jelentősége, ha a (pici) baba a bealvás miatt keveset szopik. Ha erről nincs szó, akkor ez inkább neked kényelmetlen, de nem "abnormális" viselkedés a babád részéről (még mielőtt valaki ezt írná).

Én a saját gyerekeimnél is azt látom, hogy még mindig az a legjobb hosszú távon is, ha az ember megvárja, amíg a baba mélyen belealszik a szopiba (már ha nem az egyedül elalvás a cél, ami viszont nem várható el ilyen kicsi korban). Ez ilyen kicsi korban simán megvan 45-60 perc is, szóval amit tapasztalsz, az teljesen normális.

Amit azért mégis kipróbálhatsz, hogy neked is kicsit könnyebb legyen, az a fenti linken ott van; illetve még megfontolhatod az együtt(el)alvást is, de ennek van néhány "biztonsági" szabálya.

Arra gondolok, hogy anyuka együtt alszik-e a babával.

Azt értem, hogy szerintetek minden körülmény megfelelő - de sokszor az a helyzet, hogy a BABA számára lehet, hogy nem... Ezért is kérdeztem, hogy együtt alszotok-e vele, ugyanis a legtöbb babának ez nagyon megnyugtató és biztonságot adó. Persze lehet az éjjeli visszaébredéseknek más oka is, főleg ebben a korban, de az egymáshoz közeli alvás általában segíteni szokott.

Illetve a kérdés feltevésekor közel voltatok időben a 6 hetes kori ún. növekedési ugráshoz is, amikor a babák rendszeresen többször kérnek szopit, mert hirtelen megnő az igényük. Ha ilyenkor többször szophatnak (pl. éjjel olyan módon, hogy anyuka közelében alszanak, hiszen ez mindenkinek kényelmesebb), akkor hamar megnőhet a tej mennyisége is.

És anyuka minden alkalommal megszoptatja éjjel, amikor a baba azt szeretné?

Napközben hogyan szopizik? Csak anyatejet kap, vagy esetleg mást is? (lefejt tej, tápszer ill. üveg, cumi stb.)

Az egész szoptatási gyakorlatot érdemes ilyenkor újra gondolni, mert sokszor ez okozza az ilyen problémákat...

Olyan fura ez nekem, hogy egy csomószor azt hallom ismerősöktől is, hogy nem tudják az anyukák, mit akar a baba... Pedig ismerős, kezdőként én is így voltam. De szerencsére módszert-nézőpontot váltottam és utána sokkal jobb lett. :)

Ha gondoljátok, javaslom nektek is a kötődést segítő ill. válasz-kész nevelési módszert ismerkedésre. Mondjuk vannak benne olyan pontok (hordozás, együttalvás, igény szerinti szoptatás), amikkel nem mindenki ért egyet, viszont sok anyukával egyetértésben mondhatom, hogy ezek tényleg segítenek jobban megismerni és megérteni a gyerekünket.

Tudd, hogy a sírás késői éhségjel, amit nem jó megvárni. A baba nyelvén ez kb. az jelenti, hogy "ordítanom kell azért, hogy észrevegyék, hogy bajom van" - sokkal célszerűbb, ha már az első jelekre mellre kerül a baba. (Ez a pocakjának, hangulatának, türelmének és a bizalmának is jobb.) Ilyenkor jöhet a kérdés, hogy de mik a korai éhségjelek? Hát ezeket érdemes megfigyelni és megtanulni a saját gyerkőcünkön; ehhez viszont az kell, hogy sokat-sokat legyünk együtt a babával és alaposan figyeljük meg a viselkedését.

Kezdő szülőként persze ez senkinek se megy gond nélkül, én is kínlódtam vele eleinte; de nagyrészt azért is, mert nem töltöttem elég időt a gyerekemmel. Miután ezen változtattam, hamar meg is tanultam az ő kis nyelvét. :)

Szóval javaslom nektek is ezt, legalább kipróbálni, nagyon sok tudást és önbizalmat ad, könnyebb úgy gondozni a babát, hogy tudod, hogy mikor mit szeretne.