Miért van az hogy a 21. században amikor annyi mindent lehet hallani és olvasni a szoptatás fontoságáról mégis nagyon sokan tápszerezik a babájukat?

Szia!

A nagyon mérges válaszoló vagyok! Mára már egy picit lenyugodtam! Tegnapi napom, nagyon rossz volt és ráadásul megtaláltam ezt a kérdést, és itt írtam ki minden haragomat. Elnézést kérek a kérdezőtől, még egyszer!

De valahol igazam, van amikor tényleg állandóan a szoptatás nem tudása miatt piszkálják a tápszeres anyukákat.

Szülés után az első 6 hét tényleg a legkatasztrófálisabb volt, emiatt is nekem. Hogy nem tudtam szoptatni, mert nem mutatták meg rendesen a kórházba a csecsemősök, a kórházi ellátás is nagyon putri volt, mert a nővérek helyett én segítettem más frissen szült anyukákat lemosdatni szülésem után 2 nappal, akkor amikor kiderült, hogy nem tudok szoptatni, hetekig ha lehunytam a szemem, mert tényleg már összeestem a fáradtságtól és aludni akartam mindig azt álmodtam, hogy tartom a csont és bőr kislányom a kezembe aki már alig él, és én szoptatni szerettem volna, de volt olyan álmom is amikor csak az üres kiságy volt otthon én meg ott zokoktam mellette, gondolom én azt jelenthette az álmom, hogy meghallhatott volna, ha nem kezdem el a tápszerezést! Teljesen kész voltam! Még annyit, hogy az első 5 napban, amikor az apukák otthon lehetnek a frissen szült feleségükkel, azt nem vehettük igénybe, mert családi vállalkozásban dolgozunk és anyósom a drága, állandóan cseszegette a fiát, hogy mi lesz a bolttal, ha nincs kinyitva! Persze a sógorom szart rá, hogy bemenjen kinyitni, pedig csak 6 órát kellett volna bent lennie! Ezt mindig megkaptam egészen addig míg ki jelentettem, már pedig már nincs szükségem arra, hogy segítsen, ha csak így tud átjönni! Azóta, ha nagyon ritkán hívom át segíteni, inkább átvisszük hetente 2-szer és vagy én vagy a férjem ott van velük, vagy csak a kislányom és mi csináljuk a dolgunkat, ők meg babáznak! Mi is nyugodtak vagyunk, ők is azok, megoldódott minden probléma!

Elnézést kérek azoktól is akik szoptatnak, hogyha nagyon megbántottam őket, én nem vagyok szoptatás ellenes inkább csak egy nyugodt tápszer párti anyuka. Én is tudom, hogy az anyatej a legjobb, de nekem nem sikerült nem is izgatom fel magam rajta!

A kistesót meg már úgy tervezzük, hogy biztos tápszeres lesz, mert így nem esek meg megint az a csorba, hogy próbáljuk, de nem megy és csak idegeskedünk emiatt!

De annyira jó látni, ahogy apukája tartja a ölébe a kislány, és megeszi a kis adagját és néha beszendereg a kezébe, mint amikor a szoptatos anyukák cicijén alszik be a gyermek.

A férjem és én így gondoljuk ezen nem igazán fogunk változtatni!

További jó gyermeknevelést kívánok mindenkinek egy lenyugodott 5 hónapos anyuka.

Szerintem nagyon jó a kérdés és fontos erről beszélni. A probléma szerintem ott kezdődik, hogy tényleg sokat hallani, hogy mennyire fontos a szoptatás, de hogy hogyan is kell "sikeresen" szoptatni, arról már kevésbé. A másik hiba (amibe bevallom én is beleestem), hogy valószínű sokan azt gondolják, hogy szoptatni nem olyan nehéz dolog és nem készülnek fel kellőképpen, nem elég tájékozottak. Persze nem beszélhetek többes számba, de nálam ez is szerepet játszott. Van 3 fiatalabb tesóm (jóval fiatalabb - 6, 16 és 18 évvel fiatalabb). Mondhatni "felnőtt" fejjel láttam, anyukám hogyan szoptat és úgy gondoltam, hogy ez egy egyszerű, könnyű és természetes dolog. Lényeg a lényeg, nem foglalkoztam a témával. Szülés után jöttem rá, hogy mennyire nem tudok semmit a szoptatásról. Már most sokmindent másképp csinálnék, ha visszamehetnék az időben. Én úgy érzem, hogy mások is vannak, voltak hasonló helyzetben, csak nem vallják be maguknak sem. Ugyanakkor én megértem mindkét tábort, a szoptatókat és a tápszereseket is.

A fiamnak (a sárgaságra hivatkozva) már a kórházban is adtak tápszert, pedig azt kértem, hogy ne tegyék. Egyetlen jó dolog volt csak, hogy nem cumisüvegből, hanem pohárból adták. Mai napig sem fogadja el a cumisüveget. 5 napig voltunk kórházban és csak a 4. napon kezdett elindulni a tej, így mikor hazajöttünk még nem volt elég. Kénytelen voltam folytatni a tápszerezést. Amikor cicizés után sírt, rögtön adtuk a tápszert. Nagyon vágytam rá, hogy ne kelljen tápszert adni és elkezdtem olvasni a témában. Persze kaptam "jó" tanácsokat is, sokszor ellentéteseket és talán ezeknek köszönhetőek, besokalltam és azt mondtam, hogy nem érdekel senki, én szoptatni fogok, ahogy csak tudok. Tápszert mindig csak szoptatás után adtam. Továbbra is elolvastam mindent, amit csak találtam a témában. Azt hiszem pont itt olvastam egy linket, ahol egy érdekes dolgot találtam (azóta se találom azt a linket). A cikkben röviden az állt, hogy a tej mennyisége csak attól függ, hogy az ember mit hisz el magáról, mennyire van önbizalma hozzá. Ezen elgondolkodtam és megint úgy döntöttem, hogy szoptatni fogok (mármint, hogy CSAK szoptatni). Ha nem is azonnal, de meglett az eredmény. Küzdöttem: tejelválasztást serkentő teát ittam, amikor éhes volt a pici szoptattam (akár 1,5 óránként is) és fejtem is szoptatás után (illetve csak dolgoztattam a cicit, mert szoptatás után nem jött semmi). Illetve éjjel tényleg fejtem, mert szerencsére a baba éjjel aludt. Nagyon fáradt voltam mindig, még most is, de igyekeztem mindent megtenni és nem adtam fel. 2 és fél hónapba került, IGEN 2 és fél, de elértem, hogy mostmár nem kell tápszert adnom a picinek, csak szoptatom. Az előttem szólókat olvasva, kicsit úgy érzem, hogy azért vannak akik "korán" (3-5 hét után) feladják a próbálkozást. Senki ne sértődjön meg, mert nem bántásnak szánom, inkább biztatásnak, de legyetek kitartóbbak, ha tényleg szoptatni szeretnétek. Mások csak 3 hónapig szoptatnak, nekem akkorra jött meg a tejem. Aki úgy érzi nincs elég teje, de vágyik rá, hogy legyen, az tegyen meg mindent, amit csak ajánlanak mások. Biztosan változó, hogy kinek mi jön be. És ami még szerintem fontos lenne (csak nehéz megvalósítani), hogy pihenjetek sokat, konkrétan alvásra gondolok, igyatok legalább napi 3-4 litert, egyetek kicsivel többet, mint általában és bizzatok magatokban, hogy jó anyák vagytok. És amíg "nincs elég" tejcsi és pótolni kell tápszerrel, addig is ne érezzétek magatokat rossznak, ne legyen lelkiismeret furdalásotok, mert a köztudattal ellentétben, nem is olyan könnyű dolog "jól" szoptatni. És higgyétek el, hogy tényleg kevesen vannak, akik képtelenek szoptatni. A többség inkább pszihés okokból, önbizalom hiány miatt, stressz és aggódalom miatt érzi magát sikertelennek. Szóval fel a fejjel!!! Bizzatok magatokban és tegyetek legjobb belátásotok szerint és idővel minden rendben lesz. Ne legyen lelkiismeret furdalásotok. Mindenki JÓ anya!!! Nem véletlen választott titeket a pici!!!

1 hét múlva lesz 3 hónapos a kisfiam és kb. másfél hete csak szoptatom. Kitartást!!!

Kedves Anyuka!

Van akinek a szoptatás nem egy édes gondolat, egyszerűen elve nincsen hozzá gusztusa. Lehet hormonális oka, de ki tudja ezt nem kutatják, csak azt mondják kell, de mint mindenben ebben is van aki nem akar mert csak. Viszolyog tőle. Ráadásul még fáj is.

üdv

Egy nem szoptató anyuka, akinek 3 éves a gyereke és a gyerek egészséges.