Működhet ilyenfajta munkamegosztás?

Teljesen felesleges elore forgatokonyvet irni. Egyreszt ki tudja mikor lesz a baba aktivabb, masreszt melyikotok hogy birja. Tovabba: van baba aki csak az anyukajanal nyugszik meg, van baba aki meg csakis szoptatassal.

Mi nem felvaltva voltunk fent, hanem egyutt. Tamogattuk egymast, azaz ha egyikunk ejjel ringatta, a masikunk is fent volt es kozben halkan beszelgettunk. Nem volt megerolteto, sokkal rosszabb lett volna nekem a tudat hogy hallom a masik szobabol orditani a babat ahogy ferjem probalja ringatni mar egy oraja, en meg alukalni probalok....ez nem ment volna a lelkiismeretem miatt, es ferjemnek sem.

Szoval mi egyutt voltunk fent ha kellett, es egy cseppet sem volt veszes, szep idoszak volt. Most mar 3 honapos, egyszer-ketszer kel ejjel, gyorsan megszoptatom es alszik tovabb, ferjem hozza at de utana o elalszik, en gyorsan megetetem a babat es visszarakom aludni.

Működni működhet, de úgyis a gyerektől függ, aki, mint előttem is írják, mindent felül ír :)

Nekem egyébként nem szimpatikus amit Ti szeretnétek, szerintem felesleges a gyerek apját is beizzítani az éjszakai szoptatásra. Úgyse tudják nélkülünk megetetni a gyereket, legalább ő aludjon, ha tud :) Mondjuk nálunk kivitelezhetetlen is lenne, a férjem mindössze 1 hetet lesz itthon velünk.

De ha nálatok működik, csináljátok így. Főleg, ha a férjed is vevő rá!

Két kisgyermekem van már túl a babás korszakon, mindketten másfél éves korukig szopiztak, szval talán mondhatom, tapasztalatból beszélek😊

Minden baba más. A fiam éber csecsemő volt, nappal sokáig nyugtalanul aludt, éjjel pedig 3 óránként szopizott, ezen felül 6 hetes koráig üvöltött, annyira fájt a hasa. Szval nekünk akkor ott semmilyen előre megírt forgatókönyv nem működött volna. Annyit tudtunk, hogy mindketten túl akarjuk élni az első kutyanehéz időszakot, én szoptatni akarok, tehát a fiunk igényei után a mi evés- és alvásigényünk állt első helyen. Ha a fiunk rendben volt minden szempontból, mindketten aludtunk Vele együtt. Ha éhes volt, szoptattam, ha hasfájósan üvöltött, a férjem ringatta, mert valahogy az Ő nyugalmától a fiunk is megnyugodott. Ha én voltam kipurcanva, a férjem babázott nappal addig, amíg én aludtam egy kicsit. Éjjel mindig én keltem szoptatni, a férjem aludhatott. De ha a fiunk evés után rázendített, sokszor felkelt a férjem is, átvette az üvöltő, egyébként jóllakott babát, és elringatta. Később, amikor már egyre jobban megismertem a különböző babasírásokat, egyedül is probléma nélkül elringattam a fiam. A fiunknál döbbentem rá arra, hogy ki tudnék menekülni a világból a saját gyermekem sírásától. Annyira fájt, hogy egy ponton túl nem tudtam segíteni Rajta, hogy együtt sírtam a babámmal. Ettől a baba még idegesebb lett. Na, ilyenkor jött a férjem, és segített. Segített nappal, segített éjszaka, amikor szükségem volt Rá.

A kislányunk már nyugisabb baba volt, én is edzettebb, tapasztaltabb voltam, a férjem sem maradhatott otthon velünk, szval akkor én csináltam mindent az első pillanattól kezdve. Persze, volt segítségem. De ha a gyerekek ébren voltak, én is ébren voltam, ha aludtak, akkor viszont én is Velük aludtam, máskülönben kidőlteü volna. Ja, éjjel pedig 3 óránként újra szoptattam.

Egy babát nem kell éjjel figyelni. Használj légzésfigyelőt és bébiőrt, vagy altasd a ti szobátokban, és meglátod, minden szusszanására fel fogsz ébredni. Ilyen a természet, azzal, hogy anyává válsz, kifinomodik minden érzékszerved, minden zsigeredben azt a késztetést fogod érezni, hogy a babád (utódod) megvédd. Szval, ha a baba teli pocakkal éjjel alszik, senkinek sem kell őt figyelnie, a férjes is aludjon nyugodtan, te is. Szoptatni te kelj föl, a férjed segítsen neked, ha szükséged van valamire. Én pl. minden szoptatás alatt iszonyatosan szomjas lettem. Éjjel fölkeltem a babáimhoz, lehuppantam Velük szopizni, a férjem pedig odakészítette nekem a vizet, textilpelust, ha én elfelejtettem volna, szval a kezem alá dolgozott.

Nappalra szintén nem kell külön műszakot szerveznetek, az legyen ébren, amelyikőtök a kipihentebb, az aludjon, aki hullafáradt. Ha pedig a baba is békésen alszik (azért vannak eszik-alszik típusú babák), ti is alhattok nappal vele együtt. Amikor a kisfiam hasfájóssága elmúlt, és hirtelen javult a nappali alvása, beállt napi 3-4 rövidebb-hosszabb alvásra (olyan 3 hós lehetett). Addigra mi az állandó éjjeli ringatástól, hasfájástól annyira kikészültünk, hogy legalább 2 hétig azt csináltul, hogy amint letettük a babánkat aludni, mi is azonnal elaludtunk. Így pótoltuk a megelőző 3 hónap alváshiányát. Persze, akkor a férjem már dolgozott, Ő hétvégén aludt mindig a fiunkkal.

Én nem tolnék így ki a férjemmel, hiszen neki vissza kell majd mennie dolgozni a 2 hét leteltével. Ennyi idő alatt teljesen átfordulna, nem elég, hogy a baba miatt fáradt lenne, de a munkáját sem tudná rendesen elvégezni, plusz oda-vissza egy-egy órát vezet. Fontosabb az ő egészsége, biztonsága, mint az én kényelmem.

Mi is 2 hetet tervezünk együtt, hármasban, de nem osztjuk be időpontokra a dolgot, annyit beszéltünk meg előre, hogy a főzés az övé lesz abban a pár napban. Szeret főzni, szóval ez nem gond. Egyébként közös gyerek, közös munka, tehát fölösleges is beosztani, annyi összhangnak lennie kell, hogy tudjuk, mikor, melyikőnk fáradtabb és ki képes éppen arra, hogy ugorjon, ha kell, akár éjjel is. :)

Én azt butaságnan tartom, h mindketten fent vagytok éjszaka, teljen felesleges.

Ha tápszeres a baba, én felválltva kelnék hozzá, így egyhuzamban mindeki tud aludni több órát.

Ha szoptatni fogod te mindenképpen kellesz majd hozzá, én max. annyit beszélnék meg előre, h midenképpen segítsen be éjszaka, akkor is ha már melózni fog.

Három gyerekem van. :)

Szóval nekem is van egy kis tapasztalatom.

Nekünk az együtt alvás vált be.

Szigorúan be kell tartani a szabályait! (Olvass utána!)

Amikor a pici még csak félálomban van, akkor megetetem. Ő se kel fel teljesen, én se, gyorsan visszaalszunk. Más (férjem, tesók) észre se veszik.

Én se vagyok kipurcanva, a család is nyugodt.

Sőt, szex is van, mivel nem csak este és ágyban lehet. ;)