Manapság annyira ritka dolog, hogy egy babának nem kell tápszeres pótlást adni soha?

A nagyobbik fiamat csak három hónapig tudtam szoptatni, akkor is szinte az elejétől kellett a pótlás. Több oka is volt, egyrészt a lenőtt nyelve miatt nem jó technikával szopizott, így tejem sem volt annyi, meg az elején így véresre is gyepálta, másrészt nagyon sok idióta tanácsot kaptam, és sajnos el is hittem őket, illetve nálam lelki okai is voltak, amiért nem volt energiám a szoptatásért küzdeni (előtte két hónappal mentünk szét a gyerek apjával).

A kisebbiket viszont már úgy vártam, hogy az elején eldöntöttem, hogy szoptatni fogom, és alaposan utánalovastam a szoptatásnak, hogy pontosan mi is történik ilyenkor biológiailag, stb. Szerencsére a kicsinek nem volt a nyelve sem lenőve, így a világon semmi akadálya nem volt a sikeres szoptatásnak. Mivel képben voltam mindennel, nem ijedtem meg attól, hogy két nap után még nem lövellt be a tejem, nem szívattam azzal az újszülött gyerekemet, hogy háromóránként teszem mellre, hanem ahányszor a száját nyitotta, máris megkapta, hogy serkentse a tejtermelést. Szegénynek így is elfogyott a türelme a második éjszakára, ezért - bár elvileg ezt nem kéne - kértem neki egy kis vizet, és adtam pár kortyot, legyen egy kis sikerélménye :) Attól legalább annyira megnyugodott, hogy volt türelme tovább próbálkozni. Másnap reggelre annyi tejem lett, hogy az egész újszülött osztályt jóllakathattam volna :D

Nem estem kétségbe akkor sem, amikor időnként gyakrabban kérte a mellemet, mert tudtam, hogy növekedési ugrás van csak, és ezzel szaporítja magának a mennyiséget. Kicsit még rá is segítettem fejéssel, sőt, ebbe úgy belejöttem, hogy fél évig tejleadó is voltam.

Nem foglalkoztam vele később sem, hogy mennyi időnként szopizik a babám, egyszerűen csak kapott, amikor igényelte. Sokan kérdezték, hogy hány óránként szoptatok, de erre sosem tudtam válaszolni, tényleg egyáltalán nem figyeltem az időt.

Nem idegesítettem magamat méricskéléssel, heti egyszer úgyis átvittem a védőnőhöz megmérni. A nagynál mindig frászban voltam, hogy jaj, csak ennyit evett, csak annyit evett, a kicsinél dunsztom nem volt róla, csak láttam, hallottam, hogy szívja rendesen, a súlya pedig növekedett minden héten, úgyhogy tudtam, hogy rendben van.

Szerintem az a baj, hogy amiket a kicsinél már tudtam, azt nekem is mind magamnak kellett összeszednem, de sem a védőnő, sem a gyerekorvos, sem a kórházi személyzet nem mondott erről semmit (és ez még a jobbik eset, mert van, hogy teljesen rosszat is mondanak). Sok gyerekorvos rögtön írja fel a tápszert, ahogy hazaviszik az újszülött babát. Sokan meg tényleg megijednek tőle, ha nem megy az első pillanattól zökkenőmentesen. És nem kapnak megfelelő segítséget, senki nem magyarázza el, hogy mi miért történik, vagy hogy esetleg mi az, amin javítani kellene. Szoptatási tanácsadót általában nem keresnek meg, vagy mert nem is ismerik, vagy mert jobban bíznak a gyerekorvosban, védőnőben.

Nem azt mondom, hogy minden esetben felesleges, vagy elkerülhető a pótlás, mert tudom, hogy van, amikor nincs más megoldás, meg azt is megértem, hogy van, akinél tényleg túl nagy meló a szoptatás kivitelezése, és több hétnyi vagy hónapnyi szenvedés után inkább elengedi a dolgot, semmi baj nincs ezzel. De azért nagyon sok esetben inkább csak az információhiány, a régi, rossz beidegződések, elavult tanácsok állnak a háttérben.

19-es, fuss neki mégegyszer a 13-as válaszának, mert nem tudom, honnan szedted, hogy ítélkezik mások felett, vagy hogy miért "álom kép" az, amit leírt. Csak arról beszélt, hogy a kórházban sokan feladták a második éjjel, amikor nyugtalan volt a babájuk, és inkább kértek tápszert. A kérdező babája is nyűgös volt, de nem kért tápszert, neki lett is másnapra teje, a többieknek meg nem. Teljesen értelmesen levezette, hogy mi történt.

Az meg, hogy ilyen stílusban írsz, hogy "Örülj, hogy a te csöcseid képessek voltak erre", az csak téged minősít...

Én a fordítottját tapasztalom. Mindenki jön ezzel a nonstop lógjon mellen dologgal. Aha, es ahol van nagyobb, ott ez fizikai képtelenseg.

A nagyot nem tudtam szoptatni, mindent csináltam, nem indult meg. Most a kicsinél kevés a tejem, kell

Én a fordítottját tapasztalom. Mindenki jön ezzel a nonstop lógjon mellen dologgal. Aha, es ahol van nagyobb, ott ez fizikai képtelenseg.

A nagyot nem tudtam szoptatni, mindent csináltam, nem indult meg. Most a kicsinél kevés a tejem, kell a pótlás, és nm szégyellem, persze nem verem tőle a mellem, de vigasztal, hogy tudok neki adni tejet.

Nem csak manapság, hanem amióta a háromóránkénti rendszert, a pár hónaposan kötelezően átaludt éjszakákat, a "nem elég tápláló tejet", stb. egy íróasztal mögött kitalálták, azóta kell a pótlás, ennek egyenes következményeként aztán a teljes tápszeres ellátás a babának.

Sajnos a mai fiatal anyukák legfőbb tanácsadói azok a nagyik, akik pont a fenti rendszer szerint szoptattak (általában pár hétig-hónapig). Mindegy, mi a legkorszerűbb ajánlás - ami egyébként egyben a legősibb is - , mert a nagyik állnak a kiságy mellett és duruzsolnak folyamatosan az anyukák fülébe:(

Szia! Nekem a védőnőm és a gyerekorvosom is “szoptatáspárti” volt az első gyerekemnél. A fiam mindig csak a minimumot hízta az első időkben. Én persze paráztam, de ők biztattak, persze mondták, hogy az én döntésem (a doktornő felírta a receptet is).A kisfiam is nagyon kitartó volt. Így végül nem “kellett” pótlás, és nem lett semmi baja a fiamnak. Lassan 3 éves, hosszú, vékony gyerek, ilyen alkat. De ha akkor mást mond az orvos és/vagy a védőnő, akkor tápszeres lett volna, pedig ugye végülis nem volt rá szükség. Szóval sok esetben szerintem azért kap pótlást a gyerek, mert túl korán feladják/feladatják a szoptatást. Nyilván nálunk is, ha nem hízott volna semennyit a babám, vagy fogyott volna, akkor nem lett volna kérdés. A másik meg, hogy lehet olyan is, hogy egy anya tényleg nem bírja valamilyen okból az igény szerinti szoptatást, nyilván ilyenkor inkább legyen (részben) tápszeres a baba, egy kiegyensúlyozott anyukával, mint egy kizárólag anyatejes baba, idegroncs anyukával...Én amúgy a környezetemben azt látom, hogy azok az anyák, akik fontosnak tartották a szoptatást és tájékozódtak, azok a nehézségek ellenére is tudtak szoptatni kizárólagosan. Szóval, ha Te fontosnak érzed, és utánajársz a tudnivalóknak, akkor jó esélyeid vannak! Ha a gyakorlatban mégis gond merülne fel, akkor pedig igénybe vehetsz szakértői segítséget is. De egyébként szerintem a “recept” az, hogy tényleg kizárólagosan szoptass a gyerek igénye szerint (a gyerek a legjobb tejfakasztó), igyál sok folyadékot és pihenj, amennyit csak tudsz- főleg növekedési ugrás idején! Lehet kísérletezni csodaszerekkel is, de ezek a legfontosabbak szerintem.

Amúgy én most várom a másodikat, szóval majd élesben is csinálni fogom ezeket hamarosan!