Ez így normális egy fogadott orvosnál?

Azon gondolkodom, hogy én vagyok-e túlérzékeny, vagy ez így nem volt rendben azért?

Alaphelyzet, hogy magánkórház, fogadott orvossal. A dokim azt mondta, hogy ha szülünk, akkor a kórház értesíti és jön. Természetes szülésre készültünk, mesterséges beavatkozások nélkül. Ebben maradtunk.

Az első fájások reggel jöttek, első baba, nem tudtam, milyen lesz. Bementünk a kórházba, az ügyeletes megvizsgált, azt mondták, hogy még nem erősek, nem tágultam, menjek haza nyugodtan. 12 óra otthoni vajúdás után már nagyon fájt, bementünk megint. Akkor felvettek, bár mondták, hogy még elég korai a helyzet.

A szülésznő bejött, közölte velem elég nyersen, hogy ne üljek törökülésben, mert az nem kedvező póz, feküdjek le. Aztán bekötött egy branült, felrántotta a pizsamámat, hogy le vagyok -e borotválva, és kiment. (sztárszülésznő a kórházban, ódákat olvasni róla a neten, én meg le voltam fagyva, hogy ez most mi)

Az éjszakai ügyeletes, akit aznap láttam először, megvizsgált, majd ő telefonon beszélt az orvosommal, aki azt üzente vele, hogy repesszen burkot és majd később csörgesse meg mi a helyzet. Az ügyeletes odajött, hogy ezt üzente, ő megcsinálja. Én hezitáltam, de remegtem már a fájdalomtól, ő meg azt mondta, hogy burokrepesztés után be szokott indulni, akkor már jó eséllyel jobban haladunk. Így végül megcsinálta.

1 órával később bejött, hogy megvizsgáljon megint az ügyeletes, majd azt mondta, hogy haladunk, de egy kis oxi kell, de mindjárt jön a dokim.

Végül 3 órával később megjött a fogadott orvosom, aki köszönés után felnyúlt és figyelmeztetés nélkül brutális fájdalmat okozott, mint utólag felfogtam, nyilván kézzel tágított, madj bekötötte az oxit, hogy "segítsen".

A teljes bent töltött órák alatt ctg-re tettek, és fektettek, nem mentem ki még pisilni sem.

A babával elvileg minden rendben volt, semmi problémára utaló jel nem volt.

Újabb 2 órával később a dokim megvizsgált, azt mondta, hogy sajnos nem haladunk. Én már sírtam és kértem, hogy csináljon valamit, mert nem bírom. Ekkor császár lett.

A műtét után elment, csak a 3. nap láttam újra, amikor elköszöntünk.

A papíromra az volt írva, hogy fenyegető magzati oxigénhiány miatt lett császár.

Mi történt? Tényleg ilyen egy fogadott orvossal való szülés egy magánkórházban? Ez az emelt szintű támogatás? Akkor milyen a szülés egy állami kórházban ingyen? Én csalódott vagyok, és nem értem, hogy mi történt, csak azt érzem, hogy a kiszolgáltatott helyzetemben nem tudtam megvédeni magam (nem is készültem arra, hogy meg kellene).

Túlérzékeny vagyok és ez így volt normális? Elfogadom, ha így van, a hormonok is dolgoznak bennem nyilván...