fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Szülés » Miért okoz sokmindenkinek...

Miért okoz sokmindenkinek traumát a császármetszés?

Figyelt kérdés

Van ismerősöm is aki teljesen odáig van még mindig, pedig már egy éves a gyereke. Kérdeztem őt is, de nem igazán tudja megindokolni, mi a baja.

Fizikailag amúgy semmi. Szóval nem az, hogy annyira fájt volna, vagy bármi visszamaradt volna.

Én természetesen szültem és sok császárost is ismerek. A legtöbbjük “örül”, hogy van ilyen opció, túlélték a szülést. De van két ismerősöm, akik nem tudnak túllépni ezen.

Nekem olyan természetes szülésem volt, hogy majdnem ott maradtunk, szóval én valahogy azon az állásponton vagyok, hogy inkább egy jókor elvégzett császár, mint kockáztatni a babát. Tudom ezt a pontot a legnehezebb eltalálni. De én már simán feldolgoztam, ami velünk történt és valahogy mindig császárosokat hallok csak évekkel később is panaszkodni.

Mi ennek az oka? Miért olyan nehéz feldolgozni ezt? Természetesen olyan esetekben amikor a baba és anya is egészséges.


2020. nov. 1. 11:20
1 2 3 ❯
 1/30 anonim ***** válasza:
76%
Hogy kudarcként éljük meg, hogy a testünk "nem működött", ahogy kellene, "cserben hagyott minket", nem élhettük át a hüvelyi szülés különleges érzését. Én már feldolgoztam, de akkor pár hónappal utána még ezek a gondolatok kavarogtak bennem.
2020. nov. 1. 11:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/30 anonim ***** válasza:
77%

Az elsövel egyetértek, nekem jó ideig az volt az érzésem, hogy még "megszülni" sem tudtam egy gyereket, ezért selejtes vagyok.

Ehhez jöttek a rokonok meg ismerösök, hogy a császár nem is szülés, meg semmi a természeteshez képest, ez meg még jobban erösítette a problémát.

A második gyereket császár nélkül szültem, ez eléggé helyreállította a lelkivilágomat, hogy "mégis" képes vagyok rá, meg össze tudtam hasonlítani a kettöt, egyik sem könnyebb, kevésbé fájdalmas vagy jobb, ettöl kezdve ahol csak lehetett, leállítottam az okoskodókat, hogy elöször próbálják ki, utána beszéljenek.


Ami még gond, hogy Magyarországon az a "dicsöség", ha valaki minßle horrorisztikusabb szüléstörténetet mesél magáról, mert csak akkor "igazi" anya. Pedig a történetek jó része olyan, hogy egyértelmüen lehetetlen, de kellöen rémisztöen hangzik, föleg tapasztalatlan, tájékozatlan emberek szemében.

2020. nov. 1. 11:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/30 anonim ***** válasza:
78%
Sokszor van, hogy utòlag làtni, mit szùrt el a szemèlyzet-akinek tàmogatni kellett volna a szülő nőt- ami csàszàrhoz vezetett. Ez nagy csalòdàs, ès van aki sajàt magàt hibàztatja. Van, akivel lekezelően bàntak csàszàr közben, megalàzò helyzetekbe hoztàk, nem tàmogattàk a szoptatàst, sokàig nem làtta a gyerekèt, esetleg azt sem tudta mi van vele. Ezek mind elèg durva dolgok.
2020. nov. 1. 11:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/30 A kérdező kommentje:

Ja hát az emberek nagyon bunkók 😞 ha természetesen szültél, akkor azt mondják az a könnyebb, ha császárral akkor azt mondják az. Csak hogy biztos rosszul érezd magad, vagy nem tudom.

Érdekes én sose néztem úgy a császárra, hogy akinek az volt, annak nem működik a teste. Ez eszembe se jutott.

2020. nov. 1. 11:46
 5/30 anonim ***** válasza:
85%
Mert mi pl. majdnem meghaltunk. Lett egy kisebb bevérzés az agyamban. Az altató miatt amit én kaptam császár közben a gyerek meg úgy aludt,hogy alig tudták felkelteni. Teljesen lekékült lélegzetetni kellett,mert nem vette magától a levegőt. 1 napig az intenzíven volt,mert párszor nem vett levegőt,meg én is ott voltam,de teljesen külön tőle. 1 naposan láttam a lányomat,addig csak képekről. Semmi szülésélményem nem volt csak a szenvedés jutott,mert vasárnaptól keddig folyamatosan vajúdtam úgymond a nagy semmiért,mert megszülni nem sikerült. A kötődés nem alakult ki olyan hamar. Szoptatás sem ment,mert nem volt hajlandó elfogadni a cicit, szóval semmi sem jött össze. Ráadásul hasfájós volt, akkor még nem tudtuk, hogy laktóz érzékeny és amiatt üvölt egyfolytában. Én depressziós lettem és öngyilkossági gondolatok gyötörtek,mert semmi sem volt jó meg még szép sem. A gyereknek sem tudtam örülni. Egészséges voltam, azóta testileg egy roncs vagyok. Állandó hormonzavarok,összenövések miatt egy méhen kívüli terhesség. Tudom, hogy csak egy kérdés volt,de ilyenkor azért bepukkan az ember agya... 1000dolog miatt lehet az embernek nagy trauma a császár.
2020. nov. 1. 11:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/30 A kérdező kommentje:
5 ezért érdekel személyes vélemény is. Pont ezért írtam, hogy ahol a baba és az anya is egészséges, ott mi okozza a traumát. Nyilván ahol ilyen dolgok történnek, mint nálad, ott egyértelmű.
2020. nov. 1. 11:52
 7/30 anonim ***** válasza:
87%
Egészségesek vagyunk mind a ketten. Egy indításból lett sürgősségi császárom. Konkrétan vajúdni sem engedtek. Rendes volt az orvos is az anesztesnek pedig örök hálám, mert figyelt rám és mondta mindig mi történik. Azonban amikor a semmiből közlik, hogy leesett a gyerek szívhangja úgyhogy megyünk a műtőbe, az egy sokk. Teljesen egyedül voltam. Sírva hívtam a férjem. Végig aggódtam a kicsi miatt. Mikor kivették nem sírt egyből. Na az egy újabb mini sokk. Utána aznap csak egyszer hozták be nekem. Másnap olyan bunkó csecsemős volt, hogy hiába kérdezgettem, meg már sírtam, délig nem hozta be. Akkor is csak azért mert jött az orvosom és ráparancsolt. Cserébe b.szott segíteni a felállással. Itt 24 óráig nem lehet felállni. Utólag pedig ugyan azok az érzések voltak bennem amiket 1 leírt (hiába mondta el a doki hogy nem rajtam múlt), a hegemtől pedig undorodtam. Sokat sírtam ezek miatt. Igaz nem kellett egy év, hogy túl legyek ezeken az érzéseken, de ha a férjem és a környezetem nem támogató, esetleg még be is szólogatnak akkor lehet tovább tartott volna.
2020. nov. 1. 12:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/30 anonim ***** válasza:
55%

Szerintem sürgősségi csaszarnal egyértelmű, hogy a vészhelyzet okozta stresszt fel kell dolgozni.

Amúgy meg a terhesség után dúlnak a hormonok, apróbb dolgokon is tragediazik az ember.

Amit én sem tudok megérteni, az az amikor valaki át akarna élni a hüvelyi szülést (wtf?!) De valószínűleg a sok ezo-bio-nokorus elérte a célját...

2020. nov. 1. 12:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/30 A kérdező kommentje:
7 az valóban szörnyű lehet, ha nem sír fel. Barátnőm is így járt, mint te, hogy leesett a szívhang, de anyósa vele volt (ő vitte nst-re) és azonnal hívták a férjét, így neki nem kellett egyedül lennie. Lehet őt ez ezért kevéssé viselte meg.
2020. nov. 1. 12:16
 10/30 anonim ***** válasza:
53%

Szerintem azért, mert buta vélemények formálják az emberek gondolkodását. Az egyik barátnőm németországban választott császárral szült, neki nem is tudnám elmagyarázni, hogy vannak magyar nők, akik szerint a császár nem szülés és traumatizálja őket ha átesnek rajta.

Én olyan típusú ember vagyok, aki sokszor szembemegy az általános vélekedéssel, úgyhogy soha nem tudtam elhinni azt a maszlagot, amit a hüvelyi szülésröl nyomnak az arcunkba, hogy milyen gyönyörű dolog, na persze, kitolni egy 3 kilós gyereket a hüvelyeden biztos csodás lehet, így bár nem lett volna más választás, de én örültem a császárnak. Az is igaz, hogy már évekkel gyerekvállalás előtt is tudtam, hogy csak császárral szülhetek, talán ha a hüvelyi is mehet, akkor kicsit kíváncsi lettem volna rá, bár nem biztos.

Magamban csak nevetni tudok az ilyen "nem szenvedtem meg a babámért" és hasonló gondolatokon. Miért kellene érte szenvedni?

2020. nov. 1. 12:22
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Szülés kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!