Hogy volt erőtök végigcsinálni a szülést?

Az hagyján, de szülés után 3 órával már hozzák a babát, hogy "tessék, etesd/babusgasd/vígasztald". Pár hónapig elfelejtheted az alvást szülés után.

Nekem azt tanácsolta a nőgyógyászom, hogy próbáljak meg naponta egyhuzamban 3 órát aludni. Nem jött össze sokáig :(

Hajnali fél3-kor ébresztett az első fájás, de még elég laza volt, nem is tudtam, hogy arról van szó, szóval még egy órán keresztül simán vissza-visszaaludtam a fájások között. Olyan hajnali fél4-4 körültől volt az, hogy ébren maradtam, feküdtem, pihentem, mértem a fájások közti időket. Fél8-kor bementem a kórházba, fél11-kor már a kezemben volt a baba. Így nekem nem volt különösebben megterhelő ébrenlét szempontjából. Nyilván fizikailag azért ez is eléggé helyre tett, de persze ez köszönőviszonyban sincs azzal, amikor valaki 1x-2x-3x órákat vajúdik.

Amúgy pont egy keddi napon szültem :D

Viszont ha nem fáj semmije, akkor mégis miért kelne hajnali 5 órakor főzni meg takarítani? Amikor már mindenórás a kismama, akkor azért jellemzően az a tanács, hogy aludjon, amennyit csak tud, pihenjen, amennyit csak tud és kímélje magát. A takarítás, főzés megvár. A babával vajúdni viszont nem könnyű kipihenten sem (lásd nálam), nemhogy még kimerülten.

Hajnali 3-kor folyt el a magzatvizem, előtte màr voltak fàjàsaim, ìgy nem is aludtam. A babàm màsnap hajnali 4-kor született, tehàt 2 napig nem aludtam. Mivel nem volt màs vàlasztàsom megcsinàltam. A szülès tènyleg màs tudatàllapot, ìgy kb. fogalmad sincs az időről. Utàna meg az adrenalin segìt.

De baromi nehèz, 1,5 èv utàn sem aludtam ki magam :)

Én kb 15 órát vajúdtam étlen szomjan. Annyira kimerült voltam, hogy sokszor elaludtam 2 fájás között. Fogalmam sincs hogy volt erőm természetes úton szülni végül.

Annyi, hogy engem indítottak, mert toxémia gyanús lettem, szülés előtt bent feküdtem már egy héttel az osztályon. Délelőtti vizitkor megvizsgáltak és kiderült, hogy beindult a szülés, nyílik a méhszáj. Ja, csakhogy én aznap nem reggeliztem, mert akkor jött a vizit. Szóval legalább 30 órán keresztül éheztem és szomjaztam, mert se enni, se inni nem lehetett. Ez amugy más kórházakban is így megy?

Hajnal 5-kor keltem arra, hogy elment a nyákdugó. Délután lefeküdtem, de nem bírtam aludni, pedig még összehúzódás nem is volt. Este 7-kor kezdődtek az összehúzódások, éjfélre mentünk be a kórházba. 4.22-re született meg a kisfiam. Utána aranyóra, és mehettünk a szobánkba. Első nap aludtam kb 1 órát, második nap szintén 1 órát meg még egyszer az éjjel úgy 20 percet. Szóval kvázi 3-4 napig ébren voltam 1-1 óra alvásokkal. Hogy bírtam? Cefetül. Nagyon kikészültem. Zuhanyzás után csak álltam vizesen a fürdőkádban, és addig nem jutott el az agyam, hogy a következő lépés a törölközés...

Mikor hazajöttünk a kórházból, átvette a férjem a gyereket, és én lefeküdtem este. 1 óra alvás után felébredtesztett egy pánikroham, sírtam, kiabáltam, másnap alig emlékeztem belőle valamire, a férjem mesélte, miket mondtam, elég durva volt. Utána aludtam pár órát, amíg apa babázott (ekkor kapott tápszert is egy keveset, így elvolt apával, amíg belőlem újra ember lett).

A mai napig nem tudom, hogy csináltam.

Ez olyasmi, hogy nem tudod elképzelni se előtte, de még utólag is nehezen. De amikor benne vagy, csinálod, mert muszáj. Mert nincs más választásod. Mert nem szállhatsz ki. Nem mondhatod, hogy most kicsit szüneteltessük a vajúdást, hogy pihenjek. Nem mondhatod, hogy most kicsit félretennéd a gyereket, mert pihenni kell.

Ilyenkor a hormonok, az adrenalin meg minden azért dolgozik, hogy tudj szülni és gondoskodni a gyerekedről.

Ha egy valami itt nagyon fontos, az alvásnál is fontosabb az, hogy egyél rendesen és igyál sokat.

Nekem indított szülésem volt. Szinte alig aludtam előző este...

Este 6kor repesztette meg nekem a doki a burkot. Plusz kaptam oxit, hogy felgyorsítja a folyamatot. Aludtam a fájások között, bár nem nagyon volt időm mert egyből 8percesekkel kezdtem. A végére fáradt voltam, hogy a tolófájásoknál fájásgyenge lettem, egyszerűen elfáradtam. Pedig csak 4 óra volt. El se tudom képzelni aki 10akárhány órákat vajúdik vagy többet. Nem volt aranyóra a férjem kapta meg a gyereket amíg engem összevarrtak. Szinte alig láttam.

Utána meg az adrenalintól alig bírtam aludni talán ha 2órát.. ahogy sírtak a babák mindig azt hittem az enyém sír tűkön ültem fél5 kor mikor hozzák már ki. Utána az nap nem is aludtam csak este.. de a kórházban se nagyon tudtam pihenni, mert hajnal 5kor arra keltem hogy fejen lőnek a lázmérővel meg még ki is b*szták az ablakot decemberben.

Én keltem reggel, csináltam a dolgom, ahogy éjfélkor lefeküdtem elkezdett szivárogni a magzatvíz, 5:30 felé elindultam a kórházba, 10:15kor megszületett a baba, valamikor késő este tudtam csak elaludni, de akkor sem sokat, mert a lányom előszeretettel ordított ha a nővérek nem ütötték ki tápszerrel.

Annyi volt a teendő, hogy nem volt időm fáradtnak lenni.

Szülni meg kell, nincs mese, nem lehet azt, hogy jó, én most fáradt vagyok legyen szíves inkább kivágni belőlem