Szülés előtt, közben, után történt veled vicces, vagy meghökkentő dolog?

hát nem vicces de az ügyeletes doki megjegyezte a szülésznőnek aki épp készült bemérni a gátmetszés helyét hogy

-ha ott vágod elvérzik...

amikor már egy órája szabályos öt perces fájásaim voltak lememtem a szülésznöhöz hogy kisérjen fel legyen kedves a szülőszobára - bennt feküdtem- akkor ahogy beértem a szülöszobára elmúltak a fájások..

inkább meghökkentő volt...

aznap éjjel csak mi szültünk -- ez jó volt--

rá két napra éjjel már 18-an.

ezek talán nem meghökkentőek de meglepetésszerüek és váratlan dolgoknak hatottak akkor.

1. szülés:

Férjem reggel óta dolgozott, én már kórházban voltam pár napja, este még beautókázott hozzám (60 km), és olyan este 10 lehetett, mire hazaért. Már épp készült volna végre lefeküdni, mikor telefonáltam, hogy elment a magzatvizem, szülünk! Autóba vissza, be hozzám...

Még órákig nem voltak fájásaim, és a doki azt mondta, sétálgassunk , hogy a baba buksija segítse a tágulást. Hajnalodott már, mikor a férjem mondta, hogy ő nem bírja tovább a sétát (ekkor már kb. 24 órája talpon volt. Leülne. Ahogy leült, nyomban el is aludt a széken, a vajúdóágyam mellett. :-)) Mikor a doki, szülésznő jöttek vizsgálni, nagyon kedvesen, csendben beszéltek, nehogy felébresszék. :-)) A kitolásnál már azért ébren volt. :-)

2. szülés. Szintén korábban bent feküdtem már. Egyszer csak a semmiből 3 perces fájásaim lettek. Fogalmam sem volt, hogy akkor ez pontosan mit jelent, mennyi idő múlva lehet meg a baba. Még mielőtt felmentem volna a szülőszobára, hazatelefonáltam a férjemnek, hogy lassan indulhat szerintem. Még kicsit szenvedgettem a szobámban, majd felmentem, megvizsgáltak, majd kb. egy óra telhetett el, mikor kérdezte a szülésznő, várunk-e apukát. Mondom, igen, úton van a férjem. Azt mondja, akkor jó, ha igyekszik, mert kb. negyed óra van hátra.

Gyorsan hívom a férjem, kérdezem, hol jár már. mire ő: "Mindjárt indulok!" Mondom, micsodaaaaaa??????

Okulva az előző szülés tapasztalataiból, nem akart túl korán jönni, a nagyobbik gyerekemet is el kellett rendezni, és hát én mondtam, hogy "lassan" készüljön. :-))

Innestől izgi volt, ő megtette a 60 km-ert szűk fél óra alatt, én meg állandóan az órát lestem, hogy csak a köldökzsinór elvágásra érjen be legalább. Végén minden szerencsésen alakult, beviharzott, én még nyomtam egy utolsót, és kipottyant a kisfiam! :-)

férjem Dr. Housnak képzelte magát, én már a gépeken voltam, ő meg nézegette az eredményeket, meg h mit mutat... és közben a filmben ismer idegen (orvosos) szavakat használta, majd benyögte h rákom van tuti! és h majd mehetek kemora, én meg ezt honnan veszi nem is, erre a hasamra mutat h pedig ez elég rossz indulatú daganatnak tűnik... még most is nevetek ha viszsagondolok ,akkor ott a nővér beszaladt, mert azt hitte mind2en sírunk... hát a szülészet tőlünk zengett úgy nevettünk :)

jött a nővérke h hamarosan kezdünk és nekem pisilni kell ágytálba és apuka fáradjon ki, én erre: h inkább én megyek ki (wcre gondoltam) apa meg maradjon bent, hát a nővérke megmosolyogta...