Miért akadnak ki sokan, hogyha megtudják, hogy csak egy gyermeket szeretnék?

Nem sertés de olyan bena indokok ezek amiket írtál. Ha annyit írsz nem szeretnenk 2t mert nekünk úgy jó annyi pobt elég indoklásnak.

Magatoknak szulo! nem mások elvarasaid alapján kell élned. Hidd el mikor hajnalban sir a gyerek vagy beteg vagy barmi van ezek az emberek nincsenek ott! Innentől kuss a nevük.

Mindezt írom 1 gyerekkel és nem lesz több mert nem tudok még egy gyereket heti 168 órában ellatni.

Ez olyan, hogy akármennyi gyereked van, valakinek nem fog tetszeni. Ha nincs, akkor miért nincs. Ha egy van akkor miért nincs kistesó. Ha kettő van akkor igazán lehetne három, kaptok rá csokot. Ahol három elfér, ott egy negyedik is, nagycsaládosoké a világ. Ha négy van, akkor minek szültél ennyit, hát nem vetted észre hogy túlnépesedés van?

Meggyőzni nem fogod őket mert erről a témáról mindenkinek rengeteg nagyon határozott véleménye van, úgyhogy hagyd az indokokat. Meg kell tanulnod elengedni a füled mellett, nem belemenni a vitába azon túl hogy “egy lesz, mert egyet szeretnénk. Nem, nem szeretnénk többet. Csak egyet.” aztán hadd gondoljanak amit akarnak.

Él egy olyan elképzelés az emberekben (tisztelet a kivételnek), hogy egyikének rossz lenni. Szerintem e miatt "akadnak fenn" a terveteken.

Háborodjanak, majd megbékélnek. 2-nek igaza van, egymásnak vállalatok gyereket, nem másnak.

Szerintem is gyerekes az érvelésed. Nem, nem mindenhol van a testvérek között harc és nem, nem tesz minden szülő kivételt. Az első babámat várom, bennem is bennem van, hogy hogyan fogok állni majd a másodikhoz, de ahogy megszületik, biztos vagyok benne, hogy tisztázódik.

Ha nem akartok, mert ti elvagytok így és így kerek a családotok, akkor nem kell magadat meg másokat győzködni érvekkel.

El kell engedni a füled mellett. Mi is egyet akartunk. Lassan másfél éves. Meg nem mondom már hányszor hallottam, hogy "jöhet a kistesó", "és mikor lesz testvére"... Stb. Ha még terhese mondtam valakinek, hogy nem akarunk többet akkor "majd úgyis meggondoljátok magatokat". Volt aki egyenesen önzőnek titulált és elkönyvelte, hogy milyen szar lesz a fiamnak egyedül. Meg el lesz kényeztetve.

Egy idő után megtanultam elengedni a fülem mellett ezeket a megjegyzéseket.

Nem új probléma ez. Én 31 éves vagyok, nincs testvérem és a szüleim is megkapták anno, hogy miért nem vállaltak többet. Pláne, a környezetükben szinte divat is volt a "nagycsalád".

Vannak, akik (sajnos) szívesen foglalkoznak mások életével. El kell engednek a füled mellett, mert az ilyeneknek mindig lesz mibe belekötniük.

Mi sem tervezünk több gyereket, nagyrészt egészségügyi okokból, de sok más oka is van, közte amiket felsoroltál. Családtagoktól mi is kaptunk megjegyzéseket, pl ha ketten lennének megszoknánk, nem lenne gond. De had mi tudjuk hogy milyen a fizikai állapotunk, hogy bírnánk hogy érkezik egy újszülött a meglévő Picink mellé, mennyi türelmünk lenne a mindennapokban stb. Majd ha úgy fogjuk érezni hogy fizikailag és mentálisan is készen állnánk rá és mi szeretnénk majd második gyereket akkor majd mi eldöntjük, addig pedig ez a mikor jön a kistesó kérdezgetés kimondottan bántó is én úgy érzem és kéretlen, mert a szülők dolga ezt eldönteni nem más családtagoké. És hát egyelőre én azt látom hogy a mindennapi élet sem tért vissza, hogy ehhez bármi adott legyen, egy nem egészséges szülőpár feltöltődni sem tud, sportra is kevés a lehetőség stb, ezzel a járvánnyal gyakorlatilag minden fizikai segítséget elveszítettünk, nyílván persze ez nem mindenkire igaz, de a rokonaink tudhatnák hogy ránk sajnos igen.

Szóval ha bármi miatt de úgy érzitek hogy már így kerek a családotok, akkor nyugodtan jelezzétek vissza hogy kéretlen a megjegyzésük, nem aktuális nektek amit mondanak. Abszolút megértem a problémát.