Most akkor rossz anya vagyok?

Ha nem volt ideàlis a szülès, az kihathat a kötődesre. Lehet ptsd-d, vagy ha elkülönítettèk a babàdat, annak is lehet ilyen hatasa.

Hidd el idővel fog ez jönni. Amikor megszuletett a lányunk akit nagyon nagyon vártunk már.) Csoda volt hogy egyáltalán vele terhes lettem. . és még is volt egy megmagyarázhatatlan furcsa belső érzésem. Vártam azt a hihetetlen nagy boldogságot katarzist euforikus érzést amit mindenki mond. De nem jött rögtön. Nyár volt amikor született, jó idő, első héten el mentünk az első rövid kis sétánkra hármasban a férjemmel.. és nem éreztem azt hogy túl csordul a szívem a boldogságtól szeretettől... Furcsa meg magyarazhatatlan idegen érzések voltak bennem még egy kis ideig. Nem tudnám ezt jól le írni..meg fogalmazni. De volt emiatt egy kis bűntudatom.. hogy hát mi van velem, mi nem stimmel. Pedig szerettem már akkor is a babám , boldog voltam. Csak szerintem illúziókba hittem. Mást vártam hogy éreznem kéne. Más volt az elképzelésem arról amit majd biztosan érezni fogok. Pedig ez egy ilyesztő hatalmas változás. Meg változik az embernek teljesen az élete onnantól amikor születik egy baba. Ilyesztő hogy már mindig ott lesz, gondoskodni kell róla. Jól csinálja az ember. Lehet tudat alatt ez is nyomja rá a bélyegét az egész érzelmi részre. Mára már 19 hónapos huncut nagylány, oda meg vissza vagyunk egymásért.. Minden nap jön ölelget puszilgat, ahogy mondja hogy aja" simogat. Határtalan szerelem ez. De mellette iszonyú nehéz meló is. Nem könnyű gyereket nevelni. A boldogság nem egy állandó állapot. Ez nem várható el. Csak szeretnénk hogy úgy legyen. Ráadásul 3 héten belül érkezik a kis öccse. Nem félek ettől az elvarastol már hogy rögtön boldognak kéne lennem. Nem várok katarzist már. De tudom hogy végtelenül fogom szeretni őt is és boldog vagyok nagyon velük és a férjemmel. Meg már rutinosabb vagyok. Tudom milyen egy gyerekkel az élet, és nem lesz ilyesztő családdá válni. Persze lesz most egy csomó új kihívás. De nem agyalok előre ezen

Én teljesen ugyan így vagyok, mint te. Alig vártam, hogy kisbabám legyen, de az a sírós nagy boldogság elmaradt. Szeretem, imádom, de annyira hihetetlen még mindig, mintha nem is az enyém lenne. Nem vagyok depressziós egyátalán, ha nyűgös, sírós is teljesen higgadt vagyok, hogy ne szresszeljem még én is. Párom szemében én is ugyan úgy látom azt a nagy varázslatot amit magamtól vártam. Jó olvasni, hogy más is van hasonló cipőben. Tényleg imádom a kisfiamat, de én is mást vártam első reakciónak. Semmi sírás, vagy könny és volt is lelkiismeret furdalásom emiatt