Minden nő üvölt vajúdás, szülés közben?

Nem üvöltöttem egyiknél sem, az elsőnél mondjuk volt hogy egyszer felkiabáltam hogy meghalok, be is rohant a fogadott szülésznőm hogy minden oké? 3 órán át önkívületi állapotban lebegtem, úgy szorítottam az ágy szélét hogy pöttyös lettem az elpattant hajszálerektől, de nem óbégattam csak nyöszörögtem azt mondta a férjem. A második szülésem meg olyan kegyes volt hozzám, hogy mosolyogtam, nevetgéltem, beszélgettem, nem is fájt szinte és nagyon gyors is volt, mire elkezdett fájni már nyomtam is ki a babát, a szenvedés közelébe sem kerültem.

Egyébként volt hogy egyszer amikor mentem CTG-re akkor valaki a szülőszobán úgy ordított mintha ördögöt űztek volna, komolyan aggódtam, tele is lett a gatyám hogy milyen lesz a szülés, itt még az elsővel voltam terhes.

Én azt éreztem, hogy veszettül üvöltök. Szülés után a férjem meg az orvos is mondta, hogy épp hogy csak hörögtem.

Belülről másnak tűnik.

8 órás vajúdás alatt egyszer sem kiabáltam, épp ellenkezőleg, engem némított a fájdalom.

Végül császár lett, mert annyiszor volt a lányom nyakán a zsinór, hogy feszült, és nem tudott kibújni.

Az első hangos szó az őrzőben hagyta el a számat, mikor a hasamat préselték, és már kiment az érzéstelenítő hatása. Az sokkal rosszabb volt, mint előtte a vajúdás.

"Ha annyira fájna senki nem vállalna egynél többet"

Sokan nem vállalunk egynél többet. Soha többet nem akarom átélni. 12 év alatt sem változott a véleményem és egyáltalán nem szépül az emlék.

Én csak az utolsó 1 órában üvöltöttem. Az első 20 órát csendben tűrtem. A vége császár lett, úgyhogy az egésznek mégcsak értelme sem volt.

Ha lett volna bármikor felesleges másfél millióm magánkórházas császárra akkor talán belevágtunk volna mégegyszer.

Nem mindenki ordít, pláne vajúdás alatt, de sokan igen, mindenkinek más a fájdalomküszöbe, és van, aki könnyebben szül, van, aki nehezebben.

Én a szülőszobától nem messze voltam elhelyezve vajúdás közben, hát egész nap azt hallgattam, hogy ordítanak a nők :D Én is ordítottam a kitolásnál párat, akkor már teljesen magamon kívül voltam a fájdalomtól, vajúdásnál még azért nem kiabáltam. Mondhatta volna bárki nekem, hogy ne kiabálnak, ha egyszer visszatarthatatlan volt.

De mikor varrtak, akkor hoztak be mellém valakit szülni, ő például nem kiabált.