Szülés, vajúdás közben meg tudtátok tartani az
önkontrollt? Vagy volt minden - visítás, vicsorgás,
hiszti?
hát amikor kézzel próbált tágítani a doki bizony üvöltöttem. és nem szégyellem. AZ qrvára fájt. a többi elmegy. de szerintem nem szégyen a lihegés fujtatás kiabálás, ami jólesik.
Elvégre FÁJ na.
2009. febr. 18. 14:01
Hasznos számodra ez a válasz?
Én minden tőlem telhetőt megtettem, de igazából a vajúdás és a szülés alatt is igen mély a befeléfordulás.
A vajúdás során nyögtem a legtöbbet, főleg a vége felé a kitolás előtt.
Tolásnál már ugysem lesz egy hangod sem, mert azonnal érezni fogod, hogy különben "elmegy" az erő.
Kitolás:1. Tisztitó légzés( vagyis levegő kiűrít a tüdőből)2.Nagy "mélylélegzet"
3. Szemet szájat becsukva, hangtalanul préselni a végbél irányába, mintha nehéz székletet nyomnál ki.
A kérdésedből nem derül ki, hogy már túl vagy rajta, vagy még csak most nézel elébe.
2009. febr. 18. 14:05
Hasznos számodra ez a válasz?
Szerintem ez nagyban függ a személytől és a szüléstől, de biztos, hogy van olyan, amikor ki lehet bírni. Én kértem gázt mikor már nagyon-nagyon fájt, néhányat ordítottam is (a páromnak azt mondták ez a gáz mellékhatása is lehet). Aztán arra gondoltam, hogy ez olyan ciki és inkább befogtam a számat, mikor ordítani lett volna kedvem. Persze volt olyan pillanat, mikor már kértem volna én epit is, de akkor már késő volt, így végig kellett csinálnom. Utána már nem kiabáltam, max. nyögtem, mert nagyon nehezen jött a lurkóm, a szülésznő két kézzel könyökölt a hasamban, hogy segítsen, mert a fiam keze a feje mellett volt. A végén a doki csak annyit kérdezett, hogy tudtam, hogy nagy a fájdalomküszöböm? Felkészültem, hogy iszonyatosan fog fájni, így is volt, de szerintem a méltóságom megmaradt! :)
2009. febr. 18. 14:07
Hasznos számodra ez a válasz?
Én mindkét szülésemnél végig csendben szenvedtem. Csak amikor beindult a tolófájás, akkor hallattszott a hangom, de utána szintén csendben toltam. Szerintem nnincs értelme visitani, meg ordibálni, attól ugyanugy fáj, és még ráadásul jó szemmel sem nézik.
2009. febr. 18. 14:07
Hasznos számodra ez a válasz?
Szia! Én 4 gyereket szültem, egyszer se kaptam semmi érzéstelenítőt. Persze mindenkinek más a fájdalomküszöbe és a fájdalomtűrő képessége.. Nem azt mondom, hogy kellemesek a fájások, de el lehet viselni. Szerintem "hisztizni" fölösleges, mert azzal nem lesz jobb. Igazán a tágulási szakban nekem nem voltak "elviselhetetlenek" a fájásaim. A tolófájások meg bár tényleg nagyon erősek, de nem tartanak nagyon sokáig, így azok is elviselhetők. Az ember ilyenkor próbálja minden erejét összeszedni, hogy segíteni tudjon a babának. Ha kiabál, akkor csak tovább tart a kitolás. Persze nem azt mondom, hogy egy szó, nyikk nélkül szültem, de azért igyekeztem magam visszafogni és a picire koncentrálni.
2009. febr. 18. 14:09
Hasznos számodra ez a válasz?
Az előttem szólóhoz írnék:
Az hogy van e értelme ordítani, vísítani, stb. az nem ettől függ!! Az jön, és nem lehet fékezni, mert kikívánkozik. És egyáltalán nem nézték rossz szemmel sem, legalábbis az én esetemben. Utána is nagyon kedvesek voltak velem, végig, míg bent voltam. Nem írnak le, mert hangosan szülsz! Ez tévhit!!!
Viszont örülj neki, h neked hangtalanul ment, szerencsés vagy, de attól még nem kell lenézni azt, akinek nem így sikerül!
2009. febr. 18. 14:15
Hasznos számodra ez a válasz?
Én se azt írtam, hogy hang nélkül, csak az úgynevezett "hisztire" értettem, hogy fölösles.. Hallottam már olyan anyukát szülni (a mellettem lévő szülőágyon), aki már a 10 perces fájásoknál örjöngött.. Erre értem azt, hogy ezt nem nézik jó szemmel.
2009. febr. 18. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
A vége felé a szülésznő mondta, hogy ilyenkor már lehet mindenfélét mondani:) Baromira fájtam, oxitocin, kézzel tágítás, nem bírtam csendbe lenni. De nem is inkább kiabáltam, hanem könnyek nélkül sírtam.
2009. febr. 18. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
Szia.A kérdésedre a válasz:végig,és az önköntrolt is meglehet tartani.Nekem nagyon kicsi a fájdalomköszöböm,mégis egy hang nélkül csináltam végig.ez most nem dicsekvés,de a 2. babát szültem,és tudtam,hogy magamnak ártok azzal hogy nem uralkodok magamon.Túl akartam lenni rajta,de nagyon, és csak a vége járt a fejembe,és tényleg ment.pedig előtte a párommal végighalgattunk 3 örjöngő szülést,amitől a párom meg is szeppent egy picit,és én is,mert ismerem magam,és tudom, hogy mit fogogk érezni.Ennek ellenére sikerült összeszoritott fogakkal,egy pissz nélkül szülnöm,de eggyátalán nem elitálendő ha más nem igy csinálja.Bizony nagyon fáj,és nem mindig megy az önkontrol.Én könnyű szülést kívánok neked,és hallgass az ösztöneidre amikor ott fekszel,tedd azt amit érzel,hogy tenned kell.
2009. febr. 18. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
10/20 A kérdező kommentje:
vészesen közeledik az első szülésem időpontja, és nagyon félek - szeretném megőrizni majd az önkontrollt, és ha tudnám előre, hogy ez lehetséges, hogy végig tudom csinálni szájösszeszorítva a szülést, akkor nyugodtabban várnám a nagy napot
nem is a fájdalomtól félek igazán, hanem attól, hogy kifordulok magamból - egész életemben elkerültem azokat a helyzeteket, amiket nem tudtam volna uralni - hát ez most nem lehetséges...
sokat segítettetek, köszönöm az eddigi válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
válasza: