Vajon mi az oka a szülészeti erőszaknak?

Igen 17, ezek mind felesleges tortúrák egy nőnek, aki éppen szül. Hidd el, hogy a háta közepére sem hiányzik, hogy ott kezdjék el elpukkasztgatni a vénáit miközben épp elpusztul a fájdalomtól (tapasztalat) és utána 3 napig benne hagyni a karjában, hogy "hátha fog kelleni" (tapasztalat). Az orvosnak baromi kényelmes, persze. Meg a háton fekve szülés. Hát csak kibírja nyomni a nő fekve azt a gyereket, nehogy már az orvosnak kelljen lehajolni. Még a végén elfárad a háta. Felesleges oxitocin, burokrepesztés, kézzel tágítás csak mert műszakváltás következik (tapasztalat). Persze, a kismama bírja ki még ezt meg azt, hogy az orvosnak könnyebb legyen, nem számít, hogy elég baja van azzal, hogy épp SZÜL. Az egész terhesgondozás és a szülés is abszolút nem követi azt az elvet, hogy a szülés egy természetes folyamat, amibe NEM MUSZÁJ beleavatkozni, csak ha baj van. A gátmetszést megelőzni kell, nem előkészülni, hogy jobb legyen a kilátás, a beöntés/kúp is az esetek nagy részében felesleges, viszont baromi kellemetlen (pláne, ha veszekszik veled a nővér, hogy szorítsd erősebben, mert kifolyik a víz, amikor úgy zubogott belém, hogy jobban fájt, mint az épp aktuális fájás). Az orvosok úgy tesznek, mintha nem a nő szülné meg a gyereket, hanem az ő isteni segítségüknek köszönhetően egyszerre 2 ember életét mentenék meg.

Először úgy álltam hozzá, hogy persze, az orvos tudja mi a legjobb, bízom benne, csinálom, amit mond, aztán rá kellett jönnöm, hogy az orvost k*rvára nem érdekli, hogy nekem mi a jó, az érdekli, hogy a 18:06-os buszt elérje. A következő szülésemnél akkor megyek a kórházba, amikor már a gyerek haja csiklandozza a combom és ambuláns szülés után távozom is.

1. "A rutinszerű vènabiztosítàs kàros"

Miért, mi baja lesz tőle? Azért mondod azt, hogy "ráér akkor, ha kell", mert még nem láttál igazi atoniás vérzést, mikor pillanatok alatt annyi vért veszít valaki, hogy már alig találod meg a vénáját.

2. Nem, nem metszünk minden nőnél gátat. Hol írtam ilyet?

3. "A kúp meg elég akkor, ha kéri a szülő nő".

Senkire nem erőszakoljuk rá, vagy dugom fel neki akaratán kívül.

4. "Ha zavar a szèklet, vèr, hànyàs, nyàlka, kiabàlàs, sìràs, epe, vizelet, születès ès halàl, akkor minek mèsz kòrhàzba dolgozni?!"

Ki mondta, hogy zavar? Nem engem szokott zavarni, hanem leginkább a szülő nőket. Minden egyes kitolsái szaknál végighallgatom, hogy "jaj most biztos jött valami", így sajnálja meg úgy sajnálja.

Nem kell a számba adni olyan dolgokat, amiket le se írtam. De hát manapság ez az alap: kórházban dolgozol? Csak is barbár, szemét disznó lehetsz, aki szülészeti erőszakot követ el.

Kicsit nézz magadba.

Mert megtehetik és mert tenyészkancaként kezelnek mimdenkit. Kevesen vannak úgyse rúgják őket ki, nem tudsz ellene tenni mert eltusolják az eseteket, nem tudja a beteg sokszor bizonyítani.

Sosem felejtem a fiam születését... Mind lelkileg mind testileg megviselt mind a kettőnket orvosi halasztás történt és nem tudtam elene tenni. Annyit hogy magán pszichologushoz kellett elkezdenem mennem és rengeteg pénzt elvisz!

Egy pénteki napon kezdödött a vajúdásom fél 5 körül. Elsőre csak kisebb fájások voltak, nem rendszeres illetve szivárgott a magzatvíz. 11 kor mentem be a kórházba 2 percenkénti 1 perces fájásokkal, szivárgó vízzel. Hazaküldtek hogy gyengék a fájások, nem tágulok. Hajnali 1 ig a férjem masszírozótt a kádban miközben zokogtam melegvíz alatt. Hajnali 2 kor visszamentem mert járni sem tudtam. Az orvos ismét megvizsgált nő létére mint egy állat, vizsgálat közben jött ki egy rakatt víz mire "hát igen folyik a víz akkor befektetjük mert ha hazaküldöm úgyis visszajön és nem fogom ezt játszani, nem tágult csak 1 cmre". Szombaton folytatódott a rettenet reggel 10 vizsgálat addig semmit nem kaptam enni, 2 perces 180! Erősségű fájásaim voltak de nem tudtam tágulni. Még mindig 1 cm volt. Nem tettek swmmit antibiotikumot adtak. Délben egy szar zselét nyomtak ami csak sűrítette a fájásokat de nem tágultam. Szombat este 11 körül eldurrant az egesz magzatbúrok. Nem tettek semmit. Vasárnap este könyörögtem hogy tegyenek valamit mert akkor már 2 percenként 160-180 as fájásokat nem bírtam, több mint 48 órája vajúdtam és 40+4 napos voltam annyi volt a reakció tettek mert szombaton adtak zselét illetve hogy egy puhány szar vagyok mert még csak 3 cmt tágultam és nevettek egy szobával arrébb ha így vajúdók hogy fogok szülni, nem aludtam akkor már péntek óta, orvosi papírom volt hogy depressziós vagyok, hagytak szenvedni. Mikor megunták hogy hétfő hajnali 2 kor már üvöltök és zokogva fohászkodok istenhez hogy haljak meg mert nekem ez sok nem bírom leszorítottak az ágyba hogy egy nyugtatót adjanak (kezem 1 hónapig lila volt, a nyugtató helye mai napig fáj). A gyerekemnek az értéke folyamatosan romlott de az volt a kifogás hogy azért mert nem a bal oldalamon fekszek, le kellett feküdnöm annak ellenére hogy szóltam nyom a gyerek rettenetes fekve "addig így kell maradnia amíg nem lesz jobb a gyerek értéke, ez csak hiszti kismama". Hétfő reggel 8 osztályvezető jött megvizsgált vajúdás közben (addig rengeteg vizsgálaton voltam túl mindegyik olyan volt mint egy erőszak) mire annyit mondott nem tágultam csak 3 cmre a gyerek veszélyben van, nem fogom tudni megszülni a 147 cmmel a 189 es parom gyermeket sos császár. A gyerek 53 cm volt és igaz majdnem 4 kg de a feje annyira a csontomba volt furodva hogy nem tudott kibújni, kicsit elvolt deformálódva (rendellenes fekvés miatt nem tágultam). A császározás, érzéstelenítés vajúdás közben történt... hát mit ne momdjak... amikor kimondta az orvos hogy kiszedi sírva adtam hálát. Majd 3 nap helyett 1 hetet bent kellett lennünk ugyanis a gyereket majdnem 3 napig magzatvíz nélkül tartották bent a barmok és gyulladás lett a szervezetében (valami fertőzést kapott). Egy nap 4 vérvétele volt , agyon volt szúrva a feje. Én csak annyit mondtam az orvosnak ha bármi baja lesz a gyerekemnek feljelentem és zokogtam a kisbabámmal a kezemben. Az összes ott lévő anya, szobatársnőm is zokogott a 3. Nap végére, olyan szinten bunkók voltak a csecsemősök. A második gyerekem magánkorházban fogom szülni HA VALAHA RÁ TUD VENNI A FÉRJEM.

"szerintem egy ujjnyi tàhulàssal nem is kène bent fogni, ha panaszmentes az anya"

Jó, csak ezt mond a sok bepánikolt elsőbabás kismamának, akinek fájásai vannak, de nem tágul :D