Anyukák! Hogyan éreztétek magatokat, közvetlen a szülés utáni pár órában?

1+ A műtét majdnem befejezése előtt, meg elájultam, a férjem mondta, aki végig bent volt velem, hogy nagyon kapkodtak.. már csak az intenzíven való ébredésem volt érdekesebb ennél:D Változatosság kedvéért:D

Kárpótólt a gyerek később..

Hüvelyi volt mindkettő, az első hosszú, a második rövid.

Az elsőnél gyenge voltam mint a harmat, fáradt, nem tudtam enni és inni sem közben, ráadásul komplikáció miatt a babát is rövid ideig hagyták nálam, aztán elvitték megfigyelni. Amikor másfél óra múlva talpra állítottak, kb eldőltem hanyatt. Órák múlva is a romjaimból szedtem magam az osztályon. Akkor lett jobb amikor enni és inni tudtam rendesen, de napokig tényleg ramatyul néztem ki és úgy is voltam.

A második ezzel szembe gyors szülés volt, komplikációk nélkül, a baba is velem maradt. Egy kis pihi és szoptatás után felültem, megreggeliztem a nem túl gusztusos kórházi kaját (a vasszöget is betoltam volna vajjal), ittam és a férjemmel csacsogtam, telefonáltam, babáztunk. A saját lábamon sétáltam át a gyerekágyra, ami az első rémes szülés után nagy eredmény volt nekem. Nagyon hamar regenerálódtam, az aranyeremet leszámítva már másnap kutyabajom sem volt.

Hüvelyi szülésem volt, 24 órás vajúdással. Én fizikailag eszméletlenül fáradt voltam, és azért fájt mindenem alul, fekve is. Alig bírtam mozogni.

De lelkileg teljesen fel voltam dobódva, hogy végre vége a terhességnek, mert már nagyon terhes volt a végére.