Csendben, vagy hangosan szültetek?

Az elsőt tök csendben, "extázisban", a másodiknál szerintem kicsit hangosabban, de akkor sem ordítoztam, csak hangot adtam annak, hogy kezd elegem lenni:)

A szomszéd szobából viszont olyan szintű ordítozás hallatszott át, amitől jobban megijedtem, mint a saját szülésemtől. (A szülésznő meg is kérdezte, hogy nem akarok-e átmenni egy másik szülőszobába, de akkor már semmi kedvem nem volt mozogni.)

Az elsőnél hangosan, közben is emlékszem h baromira szégyelltem magam ...de egyszerüen annyira váratlanul ért hogy ENNYIRE FÁJ, senki se riasztott el kellőképpen :)) Azt hittem nem élem túl :))

A másodiknál alig adtam ki hangot, tudtam hogy azzal nem segítek meg valahogy csak fújtatni, enyhén nyögni volt erőm, gyorsabb is volt fájdalmasabb is.. a gátvarrásnál viszont sírtam azt tudom, ...de akkor is odaszorítottam a párom kezét a számhoz hogy ne hallatszon..

Az üvöltés iszonyat sok energiába kerülne, még az is csak nehezen ment, hogy kérjek vizet, illetve hogy jelezzem, valami más pozíciót szeretnék felvenni.

Állítólag nyöszörögtem és sóhajtoztam, és egyszer mondtam, hogy "nem megy", mert nem tudtam úgy csinálni, ahogy a szülésznő mondta.

Én a megfigyelési idő alatt hallottam másik szobából iszonyatos üvöltözést, meg is rémültem, bár szülés alatt nem hallottam, csak befelé koncentráltam. :o)