Nem tudom mi van velem, de olyan rossz érzéseim vannak a szülésemmel kapcsolatban, nektek volt hasonló?

4 hónapja szültem, és büszke vagyok a drága kisfiamra, hogy ügyesen végigcsináltuk az egészet, mégis volt egy pont, amikor kicsit "elvesztettem a fejem".

Már pár órája vajúdta,nem is volt vele semmi gond, aztán megkaptam az oxitocint,elkezdődtek a toló fájások, és az első nyomás után teljesen szétestem...nem is emlékeztem rá, férjem mesélte, hogy hirtelen kirántottam a lábam a tartóból, és csak olyanokat mondtam, hogy "ó te jó ég, ó te jó ég"!Én csak arra emlékszem, hogy a szülésznő, meg a doki mondja, hogy nyugi, nyugi, nincs semmi baj, nem kell ezt csinálni, lélegezzek.Akkor fejben összeszedtem magam, lehiggadtam, és nem is kellett sok, megérkezett a drágaságom.

Csak így utólag olyan rossz érzés, hogy így szétcsúsztam....de hát fájt rendesen.Most nem tudom, hogy ez úgymond normális volt, mivel első baba, nem tudtam mire számítsak, vagy nagyon alacsony a fájdalomküszöböm, vagy mi van, de szó szerint valami lelkiismeret furdalás féleségem van, hogy nem tudtam józanul végig csinálni.

És néha az jön fel bennem, hogy hogy fogok így még szülni, aztán meg, hogy azért is megcsinálom!!

Kérem azokat, akik ki vannak akadva a kérdésemen, ne húzzanak le, mert ez jelenleg tényleg lelkileg rossz nekem.Mert nem akartam "hisztis" szülő nő lenni.

Anyukám 5 gyereket szült, és már az első után mikor tolták ki a szülőszobáról mondta, hogy jön hamarosan...és ment is, köztem meg a húgom között mindössze 16 hónap van.

Én meg elkeseredtem magamtól,hogy úgymond nem vágyom még még egy szülésre:(

De azért persze szeretnénk kistesókat, csak folyton a szülésem jár az agyamban....

Jaj bocsi, hogy hosszúra sikerült, meg tudom nem ezzel kéne foglalkoznom, nagyon szeretem a babám, és nagyon szeretem a vele eltöltött napokat, látni hogy fejlődik, csak ez zavar....