Ki kiabált/ordított/üvöltött szülés közben? Nézettek velünk egy dvd-t a kórházban, ahol a kismama mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül szült, és szinte "éreztük", amit ő érezhet, mert eléggé kiabált.

Ugyan nem ordítoztam, de lég hangosan nyöszörögtem. Egyszer be is jött egy bunkó nővér, hogy "kihallatszik a folyosóra", és bevágta az ajtót. Hát... bekaphatja! Igenis nekem az esett jól, hogy nyöszörögjek. Nem kiabáltam, nem voltam igazán hangos. Az én szülésznőm is mondta, hogy nem volt vészes. :)

A kitolásnál volt, hogy egyszer kiabáltam egyet, de a dokim szólt, hogy ne nagyon, mert nehezebb lesz nyomni. Utána már odafigyeltem, tényleg pikk-pakk kint is volt a baba.

4 szülésem volt, egyiknél sem kaptam fájdalomcsillapítást. 3-at csöndben csináltam végig (nem önkontroll miatt, egyszerűen úgy volt jó), egyet pedig végigordítottam. Pedig nem is az volt a 4-ből a legnehezebb.

Szerintem nem kell ezzel foglalkoznod. Nincs két egyforma szülés, még ugyanannál a nőnél sem. A doki, szülésznő meg látott már ilyet is, olyat is. Ne leszel attól kevesebb, ha csöndben maradsz.

hát, én először még jajgattam hangosan, de a vajúdás végén már olyan fáradt voltam, hogy üvölteni sem volt erőm, csak véresre szorítottam a férjem és a sógornőm kezét:)

szerintem mindeni úgy szüljön, ahogy neki a legjobb, ha az üvöltéstől megkönnyebbülsz, akkor kiabálj csak.

az előző válaszoló bunkó ápolónőjére meg tuti rárúgtam volna az infúziós állványt, de ha én nem, a sógornőm tuti nyakon vágta volna:) nem szabad hagyni, hogy lekezelően bánjanak veled (bár nyilván érthető, hogy szülés közben az embernek nincs kedve veszekedni, de utána én biztosan elmondtam volna neki a véleményem).

Nekem 9 órán keresztül volt bekötve az oxitocin,(semmilyen fájdalomcsillapítást nem kaptam),de az semmi nem volt ahhoz képest,amikor a doki a kezével is tágított. Na nem kiabáltam és nem üvöltöttem,de azért a sóhajtozásnál több jött ki:) De ezt ők is tudják,hogy mi az ami tényleg fáj és elviselhetetlen és hidd el,nem ezzel foglalkoznak. Persze azt nem szeretik,ha vki fölöslegesen pazarolja az energiáját a sikítozásra,mert az tényleg nem tesz jót,elfáradsz tőle.

Sztem ne parázz ezen,ott abban a helyzetben eszedbe sem fog jutni,hogy ilyeneekn gondolkozz.

Azért könnyű szülést neked!

3 hónapos ikrek anyukája

Két hete szültem, ordítva :D semmi rendkívüli nincs ebben, van akinek így könnyebb, van akinek úgy. Nem kaptam érzéstelenítőt sem, nem volt rá idő, de igazából nem a fájdalom miatt kiabál az ember lánya, hanem az erőlködés miatt. Az első lányomnál is ordítottam, és akkor sem szakadt ránk az ég. Az egészet ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a súlylökésnél az olimpián az egyik sportoló kiabál, a másik meg nem. Azon sem botránkozik meg senki, mert nem egy kilót emel fel a sportoló. A szülés közben ugyan erről van szó. Ha neked úgy könnyebb akkor kiabálj, ha nem akkor meg kitalálsz mást, ami neked a legjobb, de ezen egy percig ne agyaljál, mert nem érdemes. Senkit nem fog zavarni, az orvos is hozzá van ehhez szokva, ha kijön az a hang, akkor kijön és kész :)

Ja, és mégegyszer...nem azért van az ordítás, mert annyira fáj :) A kitolás még érzéstelenítés nélkül sem fájdalmas :)

Én is elég hangos voltam vajúdáskor, de azért nem kiabáltam, viszont én a kitolást is nagyon rossznak éltem meg, azt hiszem akkor még hangosabb lettem!

Mindenki máshogy éli meg, más a fájdalomküszöbe, nincs ebben semmi rendkívüli.

Mindenki úgy indul szülni, hogy felkészült, de tényleg csak ott tudja meg az ember, hogy mire is vállalkozott.

Az biztos, hogy szülés után tényleg olyan, mintha soha nem létezett volna az a hatalmas fájdalom, hisz ott a pici emberke, aki mindenért kárpótol!

/Az viszont szörnyű, amikor néhány kedves szülésznő megjegyzi a vajúdás legrosszabb perceiben, hogy előre kellett volna gondolkodni, hogy ha nem bírja a fájdalmat, de ha már úgy alakult, hogy itt a baba, akkor azt meg is kell szülni egy szó nélkül!

Hála Istennek nem én kaptam ezt a kijelentést (pont ezért szültem más kórházban és fogadtam szülésznőt, hogy erre esély sem legyen), de hallottam, ahogy mással így beszéltek!/

28 óra vajúdás után, érzéstelenítő nélkül szültem, nagyon fáradt voltam már. Igyekeztem követni az "utasításokat" ("anyuka, ne most aludjon el, most toljon!!!!!!!!") de nem mindig sikerült. Volt, hogy akkor toltam, mikor nem kellett volna. Hát az rohadtul nem volt jó :( És akkor ordítottam. Rájöttem, ez így nem lesz jó, ezért utána mindent úgy csináltam, ahogy mondták, és lám, nem is fájt (valamit azért tudnak ezek a szülésznők :)

Szóval, nyomj akkor ha mondják, és jóóóóóóó lesz :)

Vajúdás közben csöndben voltam, néha sírdogáltam, de hangos nem voltam.