Mik a tapasztalataitok a császármetszéssel?

Nekem komplikáció miatt lett császár, és engem lelkileg rázott csak meg, testileg nem igazán. Sokkal szörnyebbnek hittem előtte, mint amilyen volt.

Nekem fél óra volt az egész műtét, érzéstelenítésben. Minden mozdulatot éreztem, de nem fájt semmi. Furcsa volt. A műtét után 6 órával már felállítottak, és sétáltattak egy kicsit. Onnantól már magamtól keltem fel, járkáltam, és bár feszült a sebem, de mindent meg tudtam magam is csinálni, el tudtam látni a babát. Az első 1-2 nap kellemetlenebb volt, de csak ennyi. 5 nap után volt varratszedés, utána jobb lett, mert nem is feszült már a seb. Műtét után még 2-3 hétig éreztem a pocakom és óvatosabb voltam a mozdulatokkal, de nagyon hamar gyógyultam.

9 hónapja volt a császárom, jelenleg már alig látszik a vágásom, csak egy kis csík van ott. A frontokat viszont megérzem a hegnél.

Mivel nem számítottam császárra, ezért nekem nehéz volt elfogadni, hogy nem sikerült megszülnöm a lányom. Már csak a kitolás lett volna, de nem ment...mindegy, most már nem érdekel, csak hogy mindketten jól vagyunk.

Szia!

Nekem 11,5 órás vajúdás után sürgősségi császárom lett, mert leesett a kislányom szívhangja. Előtte nem tágultam sehogy, EDA-t kaptam, majd kézzel kitágított a dokim. Csak a kitolás maradt el. EDA-val műtöttek, semmit sem éreztem, se tolást, se húzást, semmit. Kegyetlen álmosság volt rajtam.

Mikor visszatoltak a vajúdóba (teltház miatt csak ott volt hely) behozták a babát kb. 2 percre. Éjjel 2x, reggel 1x kaptam 1-1adag EDA-t fájdalomcsillapítóként. Felkelni nekem senki nem segített, egyedül tettem, majd azonnal megindultam a babáért. A katéter fel ill. lehelyezése egyáltalán nem fájt. Rengeteget kell inni műtét után! Ezt nézik is.

Az első felkelésem kicsit jobban fájt, de szinte semmit nem feküdtem, jöttem-mentem. Mivel 1 ágyasba voltam (első baba) így semmi segítségem nem volt. Senki semmiben nem segített. (nem is volt rá szükségem)A babát is nekem kellett hozni-vinni.

Szülés másnap este már fájdalom csillapítót sem kértem, onnantól nem volt gond. NEm hagytam el magam.

Másnap reggelre beindult a tejem nem gyengén, be is lázasodtam, fejnem kellett.

A varratszedést meg sem éreztem. Egy darabig érzéketlen volt, majd a frontokat is megéreztem. Mára már semmit nem érzek, szép, alig látszik.

Sajnos lelkileg viselt meg nagyon, hogy elvitték a babát, nem lehettem vele, ezt most kezdem csak feldolgozni.

Azt elfelejtettem, hogy sajnos a kilók lassabban mennek le, dokim mondta is, h 6-12 hónap között indul meg a fogyás főleg ha szoptatok. Most 1 éves a kislányom, és most ment le 5 kg az utóbbi 6 hétbe.

Utsó voltam

Bocs, de kérdeztél, válaszolok, persze nem ijesztgetésképpen, tudnod kell, ez mindenkinél másképp zajlik, a kórházi szobánkban is volt, aki sokkal jobban volt nálam.

Nekem nagyon rossz volt, a műtét nem fájt, csak éreztem, hogy "tépik" ki a babát, az első 4-5 nap, 1 hét (varratszedésig) nagyon pocsék volt, néha megmozdulni is alig tudtam, szúrt, fájt, túl lehet élni, de elég kemény.

Végigvajúdtam, tolófájásokkal vittek műteni rossz helyezkedés miatt, hát inkább 5 szülés, mint 1 császár.