Mennyi az az idő ami a vajúdásnál kőkeményen fáj? Kinél meddig tartott? Mennyi idő alatt lett meg első babátok?

Elvesztettem az időérzékemet, de azt tudom, hogy mire megszűntek a szünetek a két fájás közt, addigra gyakorlatilag már kezdődött a kitolási rész.

Ami "kőkeményen" fájt, az nekem csak 4-5 fájás lehetett. Én a fájások közti szünetekben pihentem.

Az erősebb fájások kezdetétől számolva kb. másfél óra alatt lett meg a baba.

Utána a gát fájt sokáig (kb egy hétig volt érzékeny), nehéz volt ülni. Az első hetekben fáradékonyabb voltam, együtt aludtunk a babával. :) Éppen ez volt a jó benne, hogy a kisfiam is akkorra tette túl magát a születése fáradalmain, amire én. Az első egy hétben hangzavarban is képes volt órákat aludni. :) Mire ő pörgősebb lett, én is jobban lettem. ;)

Este 7-kor kezdődtek enyhén a fájások, de rendszeresen. Éjfél körül 10 percesek voltak. 3-4 körül lettek 7 percesek, reggel 7-kor 5 percesek. Akkor mentünk kórházba. Semmit nem tágultam addig! Megvizsgáltak, kicsit kézzel próbáltak segíteni, de fél 12-kor újranéztek, és még mindig nem tágultam. A fájások jöttek, de kibírhatóak voltak. fél 12-kor burkot repesztettek, majd elmentek ebédelni, hogy majd 2 körül jönnek, akkor már talán tágulok valamit. Na akkor kegyetlen fájásaim lettek, nagyon magas a fájdalom küszöböm, eda ellen voltam, de sírtam a férjemnek, hogy szerezzen fájdalom csillapítót. Fél 1-kor tértek vissza a szülésznő meg a nővér, hümmögve, minek rángatom el őket ebédjüktől, még nem tágulhattam ki. Megnéztek, és kezdhettem tolni, 10 centire kitágultam.

14.10-re lett meg a fiam, hosszú kitolási szakasz volt, és sajnos vákuumot kellett használni. De végül rendben volt minden.

Mivel előtte való éjszaka nem aludtam, hulla fáradt voltam. De nem tudtam a szobámban aludni, mert a picim furán vette a levegőt, ezért inkubátorban volt, oxigént mondjuk sokáig nem kellett neki adni, de csak sírtam, járni meg a gátseb miatt nem tudtam. Bejött egy nővérke 10-11 körül, hogy levisz kocsival a picikémhez. Akkor meg örömömben sírtam. :)

Még napokig nehezen tudtam aludni, nagyon fent volt az adrenalin, na meg aggódtam picurka miatt, de végül rendben volt minden.

Sok sikert, ne izgulj, bár nekem kegyetlenül fájt, amíg kitágultam (kb. másfél óra), de minden héten újraélném.

Ha az első babáról "kell" írni,akkor az első kérdésre a válasz:a vajúdás nekem egyáltalán nem fájt,enyhe mensi szerű görcsök voltak. Az első "fájástól" számolva 1:57 perc alatt volt meg a baba. Szülés utáni gátvarrást nem éreztem, amikor kezdetem érezni,szóltam,a doki azonnal adott lidokaint és utána még 3-4 órával vígan csücsültem az ágyon! Pár napig nagyon szédültem amikor felálltam és próbáltam kiegyenesedni,így kissé görnyedve jártam addig,míg haza nem jöttünk. A gátam is érzékeny volt 2 hétig. Utófájásaim egyáltalán nem voltak,3 héten belül elmúlt a gyermekágyas időszak is!

A második is séta galopp volt,kicsit nehezebb. Majdnem dupla annyi ideig tartott mint az első,a burok nem repedt meg,azt a fél órán át tartó perces fájásoknál repesztették. Ekkor ez volt a legnehezebb a vajúdásnál- a perces fájások fél óránként,amiket már jobban éreztem,ezek már tényleg fájtak. A másik nehéz dolog az volt,amikor azt mondták,hogy még ne nyomjak-de ha egyszer kellett! Sajnos a gátvarrást ezúttal éreztem,egy dekányit nem hatott a lidokain! Az nagyon-nagyon kemény volt! Az utófájások ezúttal nem maradtak el,bár a varráshoz képest semmi nem volt. A 2 órás megfigyelés után lezuhiztam a szobában, majd lementem a kórházzal szemben levő kisboltba. A gátam sem fájt,a 4. nap éreztem,mert a varrat nem felszívódó volt,akkor ki is szedték,ezután úgy ültem,mint aki sosem szült. A gyermek ágyas időszak elhúzódó volt 6-8 hétig tartott,nem emlékszem már rá pontosan.

Remélem mindent leírtam,amire kíváncsi voltál!

Könnyű szülést és egészséges kisbabát!!

Üdv:2gyerkőcös,36hkm.

Este 9kor repesztettek burkot, addig úgy ahogy elviselhető volt. Na de utána. Minden összemosódott, az idő és a kép is. Csak hangokat hallottam, látni nem tudtam semmit. Két fájás között olyan állapotban voltam, mintha extra durván berúgtam volna. Állítólag mindenféle marhaságot beszéltem.

A kitolás gyorsan ment, nem is volt olyan vészes, mert már "láttam a végét". Onnantól hamar megvolt. Előtte 23 órát vajúdtam, kivoltam, mint a bili füle. Éjjel egyre lett meg a fiam, az kimaradt. Akkor hagytak pihenni, mikor befejeztek, visszatoltak az osztályra aludni. Mire bevarrtak meg egyebeket megcsinálták, majdnem hajnali 3 volt. A gyereket délelőtt 10 körül hozták nekem, védőnő jött vele, elmagyarázott mindent, jó volt.

Hajnali 3-kor kezdődött 7 percesekkel.

8.30-ig csak vihorásztam, hogy de izgi, történés van.

8.30-9.30 közt majnem elpusztultam, ordítottam, remegtem, erőm nem volt, soha semmi nem fájt úgy.

Szóval 1 óra, de az szerintem már a kitolásra felkészülés. Utána 10 perc alatt kitolás, az már nem fájt (azért egyszerű sem volt).

Utána vége, semmi nem fáj, de gyenge voltam, szédültem.

Viszont az izgalom miatt pörögtem.