Az inkubátorban hagyás olyan, mintha örökbeadta volna a babáját? Akkor miért nem ezt az utat választja sok kismama?

Őszintén szólva, engem az ilyen "anya" egészsége pont hidegen hagy.

Szerintem azért nem megy be a kórházba, mert fél, hogy kiderül, hogy gyereke lesz/van. Nem meri bevállalni, hogy bárki is meglássa őt a kórházban, vagy ilyesmi.

Megcsinálni jó volt neki a gyereket, de vállalni már nem. Ennél még az is jobb, ha elveteti.

szia. Az anyára nézve is pontosan ugyanolyan veszélyes a dolog mint a picire.Elvégre elfertőzhet, elvárezhet, szülés utáni komplikációk léphetnek fel nála. Vannak akik azért csinálják mert szülés utáni depresszióban szenvednek,( és nem ismerik el sajátjukként a gyereket. Sajnos van ilyen is. Ez főleg akkor igaz, ha az anyuka nem készült még fel lelkileg az anyaságra.Sajnos van ilyen is.)

De a nagy többségnél sajnos nem ez a helyzet. NEm akarják a babát, és egyszerűen lemondanak róla. Valószínűleg azért nem viszik az inkubátorig, mert félnek hogy valaki meglátja őket..elvégre ez egy szégyenteljes tett.Ez már csak felelőtlenség, és meggondolatlanság következménye..

Hogy őszinte legyek, nem értem az ilyen embereket..Nekem alig egy hónapja volt missed ab.om ...11 hetesen halt el a babám..Mindent megadnék egy gyerekért..Vanak akik pedig csak igy egyszerűen lemondanak róla...Nekem nagyon furcsa., és sajnálom, hogy ezt mondom: de szerintem elítélendő dolog...

Szerintem ez nem ilyen egyszerü. Könnyü azoknak itt írni akik nagy szeretettel várják gyermeküket és mindent megtesznek hogy egészséges legyen.

De ezek az anyáknál ez másképp van. Terhesek. Egyszer csak arra ébrednek hogy nem jön a menstruáció és érzik hogy terhesek. De ott család, szomszédok minden pillanatukat nézik. eltudják titkolni, kicsi a hasuk. egész terhesség alatt csak azon törik magukat hogy hogy tudnák eltitkolni, hogy nem jön rá senki sem. aztán egyszer csak beindul a szülés. megszülik és ott a baba, mit tudnak vele csinálni sír is, és ellátás is kell neki.

Na ekkor jönne a korházi inkubátor. csak hogy ha valaki ott meglátja öket, és így elkapják ugyan olyan büntettnek számít mintha az utcán hagyják. vagy is ha valaki elhagyja a gyerekét legyen ez inkubátor, vagy utca ugyan olyan büntetést kap.

nehéz ezeknek a nöknek a lelki világát megérteni, és ök 8 hónapot szinte pánikban vannak egyfolytában, nincs segítségük, csak maguk vannak. nagyon nehéz ezt felfogni annak aki nagy szeretetben várja a gyermekét.

habár én nagyon akartam a gyerekmet, és mindent megtettem hogy egészségben jöjjön a világra, de nem ítélkezem azok felett akiknek nem tudom a lelki világát, a hátországát.

8-.39.es vagyok

Az utol válaszolónak írnék ha lehetne:20 éves vagyok,se lakás, se állás , egyetemre járok, a párom úgyszintén.Nem vagyok jó viszonyba a szüleimmel, de amikor megtudtam hogy babát várok, kérdés sem volt számomra, hogy ezt nem egyedül kell végigcsinálni. Azért van ott a párod hogy megbeszéld vele az ilyeneket. Ezért nem kell olyan felelőtlennek lenni hogy bemész a diszkó mellékhelyiségébe, és az első jött-menttel felcsináltatod magad..már bocsánat, de akik ezt teszik a gyerekükkel, legtöbben így estek teherbe. Mert nem hiszem hogy ha valakinek van egy hosszabb kapcsolata, és terhes lesz,nem tudja megbeszélni a párjával! Nekünk is rosz volt a háttér, de meg tudtuk beszélni és akartuk a kicsit,..mert ha arra volt eszünk, hogy megcsináljuk, arra is legyek, hogy felneveljük, vagy legalább elindítsuk az élet útján normálisan. Nem hiszem hogy a szülők ne segítettek volna, vagy legalább 1-2 barát ne állt volna melléjük ha megkérték volna őket..Egy gyerek nem szégyen! Ezt már valahogy fel kellene fogni!

Sajnos a mi babánk meghalt, de azóta is őt siratom..Nem tervezett baba volt,de mindennél jobban szerettem és a mai napig is szeretem őt! Az életben azért vannak nehézségek, hogy megoldjuk őket! És sajnálom hogy ezt mondom: de meg kellene tanulni felelősségteljesen viselkedni nem 14-16 mindenkivel összefeküdni, mert ha megnézed, legtöbb aki ilyet csinál, nincs még 20 éves...Azon nem ártana elgondolkozni a szülőknek hogy mit szabad és mint nem a gyereküknek!

Az előzőt akár én is írhattam volna... A félelem az, ami ezeket a nőket mozgatja, az ő várandósságuk tényleg terhesség, véletlenül vagy erőszak miatt összejött baba, akinek a jelenlétéről sem akar tudomást szerezni az anya, csak arra gondol, hogy se ma, se holnap ne vegyék észre a hasát, és reménykedik a csodában (hátha mégsem terhes, hátha elvetél, hátha a srác egyszer csak odaáll elé, és megkéri a kezét, stb.). Aztán megindul a szülés, amit egyedül csinál végig (ez sem tudatos választás, egyszerűen csak elbújik a világ elől), pánikba esik (fájdalom, vér, haláltól való félelem) és NINCS OTT SENKI, AKI SEGÍTENE NEKI. És ebben a lelki állapotban döntenie kell róla, mi legyen a babával, mi legyen a véres hellyel, ahol megszült, a véres ruhákat hogyan tudja kimosni, stb.

A felelősség inkább a környezeté, ezek a nők magányosak (hiába élnek a szüleikkel mondjuk, de velük nem tudnak beszélni), elhagyatottak, sokszor valamilyen erőszak áldozatai, ami szintén "senkinek sem tűnt fel", a babáról pedig ő is talán csak a sokadik kimaradt mensi után szerez tudomást.

Tehát ha ilyet olvasol, akkor inkább azon gondolkozz el, hogy lehet, hogy a környezetedben is van valaki, aki ilyen helyzetben kínlódik, és egyedül nem tud mit tenni. Talán te is tudnál segíteni neki, elég egy őszinte beszélgetés.

szia! A 20 éves válaszoló szavaira reagálnék. Ha jól vettem ki a szavaiból, magától érthetődőnek véli, hogy a megesett leányanya ha mással nem, a gyerek apjával megbeszéli a dolgokat. De vedd számításba azt is, hogy az IQ nem a mi szintünkön kezdődik, hanem sokkal alacsonyabban. Mikor szültem, volt egy cigány csaj a kórteremben. Jöttek ls kérdezték, hogy mi lesz a gyerek neve. NEm tudott rá válaszolni, beírták az apja keresztnevét (kisfiú lett a baba). Férje van, vagy mije, ha odáig nem terjed az IQ, hogy a 9 hónap alatt legalább egy nevet válasszanak a gyermeküknek, akkor honnan gondolod, hogy az eszük elterjed addig, hogy inkubátort keressenek. Azt sem tudja, mi az! Vagy ha már hallott róla, nem tudja, melyik kórházban van. Gyerekkel a hóna alatt nem áll neki megkeresni, még meglátnák. Tetoválás volt a combján, de a körmét a kórházban az ápolónő vágta le, mert odáig nem terjed a kultúra! Mit vársz az ilyen nőtől? 2 mondatot nem tudott egymás mellé tenni!

Mi, akiknek az inetligenciája normál helyen van, nem tudjuk ezt felfogni, de sok ilyen emberi roncs (máshogy nem tudom nevezni) van és nem csak a cigányok között. Honnan veszed, hogy látott már TV-t, van-e áram a házában, vagy számítógépe? Ijesztő, de van iyen. Sosem fogjuk őket megérteni sajnos.

Az ilyen nem anya, már bocsánat. Nem tudom hogy lehet sorsára hagyni egy újszülöttet, a saját egészségért ő fele, az pont nem érdekel, de felelős lenne egy gyermekért is, akit csak kihordott. Basszus.

Egyébként már nem tudom ki írta itt az előbb, de ha inkubátorba teszi a picit, semmilyen felelősség nem terheli, pont azért lett kitalálva, hogy ne utcán hagyják a gyereket. Így viszont kiskorú gondatlan veszélyeztetése miatt indul ellene eljárás, és több évet is ülhet. Mondjuk meg is érdemli.

Sajnos, ezeknek a nőknek teljesen más az életük, mint nekünk. Sokszor már ott a 3-4 vagy még több gyerek, munka nincs, a férj üti-veri a családot, iszik is stb. Fogamzásgátlás? Ugyan, miből?! Ételre sem mindig futja... A férjnek joga van a szexhez, gumit húzni smafu, vagy csak túl részeg, az asszony meg örül, hogy amíg rajta van a férje, nem a gyerekeit ütik. Addig is csönd van. Terhes lesz, de hova még egy gyerek?! Persze a férj bedühödne, ki tudja, mit tenne. Hát rettegve titkolja, rejti a hasát, orvoshoz nem megy és vár a "csodára", hátha mégsem terhes, elvetél, lesz valami... Üti a hasát, forró vízbe ül, issza a kávét, mert azt hallotta, hogy attól elmehet a gyerek... Megindul a szülés, egyedül megszüli, aztán ki tudja mi lesz a baba sorsa?! A kert végi budi? A kuka?

Sok esetben ezek az asszonyok kis falvakban élnek, szegényen, tudatlanul. Honnan tudnák ők azt, hogy van inkubátor, hogy nem kell megölni a kisbabát, lehet máshogy is?!

Valahol biztosan ő is tisztában van azzal, hogy milyen veszélyes, amit csinál, de remél, vár, hátha nem lesz semmi baj.