Más kismama is türelmetlen szülés előtt? Másnak is rossz ez a várakozás?

Igen, ezek teljesen normális érzések. Mindenki így van ezzel. Az utolsó néhány hét már nagyon nehezen telik.

Kitartást!

Szia

Én azt hittem soha nem szülök már meg a 39.hét 2.napon este felé ismét úgy feküdtem le hogy nah ma se volt semmi majd késöbb ébredés fájásokra reggel irány a kórház 8-ra értünk be enyhe fájások voltak 3 ujjnyira nyitva voltam burok repesztés 10 perc múlva doki vizsgált 4 ujjnyi azt mondta 1 óra se és meglesz hát a folytatást nem részletezem de amilyen könnyen indult a dolog a folytatás nem volt az azt hittem soha nem leszek túl rajta állandóan az járt a fejembe hogy már nem kell sok és megláthatom végre délután 13.58 perckor mikor kijött és rám rakták hát az valami leírhatatlanul jó érzés volt

Rettentő türelmetlen voltam és így utólag köszönet a férjemnek és a barátnőmnek, hogy kibírták. 39. héten fektettek be toaxemia miatt, nem fájt nekem semmi,csak irgalmatlan vizes voltam. Előtte már egy hete alkudoztam a dokival, én csak a fájásokkor akartam menni. Keddi napon bementem, csütörtökön sírva kiborultam (valaki mindig bőg ám a szülészeten), és péntek reggel közöltem, hazamegyek a hétvégére, elegem van. Majd hétfőn jövök. A doki (aranyos nagydarab néger orvos) nem volt boldog, és csak vizsgálat, ultrahangot követően csak estig engedett el. Másnap reggel már császároztak (nem így terveztük, de fájásgyengeség volt, túlhordás, meg a rengeteg víz).

Úgyhogy nemhogy türelmetlen voltam, hanem egyenesen HISZTIS!!!

Még az előző vagyok.

Ami nagyon dühített: a doki nem mondott semmit előtte. Aszonta, lehet, hogy ma szülsz, lehet, egy hét múlva. Elsorolta a statisztikát (kit érdekelt?)Kedden bementem, szerdán reggel vért vettek, meg vizeletet, azt mondja a nővér: "műtét előtti vizsgálatok, mindeninek megcsináljuk, mert hátha..." na ettől sem lettem nyugodt. Át kellett menni az anesztes (altatós ) orvoshoz, aki azt mondja: "látom kedves, császárt terveznek a szülészorvosával." Na itt buktam ki.

Szóval az idegesített, hogy miért nem mondanak nekem semmit, mintha nem tartozna rám. De nyugi, mindannyian ilyen kis ideggócok voltunk odabenn. Most együtt hordjuk pár "együttszült" kismamatársammal a babákat úszásra és remekül szórakozunk azon, hogy milyen dilik voltunk a kórházban.

Sok szerencsét, egészséget Neked és a Kisbabádnak!