Hogy enyhítsem a félelmem? Vagy egyáltalán lehet valahogy?

Mindenkit más nyugtat meg.

Engem pl az tudott maximálisan megnyugtatni, hoyg olyan mélyen utána nlztem mindennek,hogy szinte már ott tartottam hogy le tudnáék vezetni egy szülést vagy le tudnék vizsgázni szülés témakörben az orvosin.

Na persze kis túlzással.

De pl van akit ez meg pont megrémiszt. Ha látja, olvassa hogy milyen is ez,hoyg is zajlik.

Válassz olyan módszert, ami téged képes lenyugtatni.

Ha olyan vagy mint én akkor mindent olvass el és nézz meg ezzel kapcsolatban. Ha nem akkro pedig keress valami relaxáló programot, vagy jógát, vagy bármit...

Én 37. hetes vagyok és még mindig nem kezdtem el félni, nem tudom ez természetes-e, de már alig várom, hogy átéljem a szülést. Tisztában vagyok vele, hogy fájni fog, meg lehet komplikáció is, de én is úgy vagyok vele, mint az előző válaszoló, sokat olvastam a dologról és túl lehet élni. Gondolj arra, hogy nem fog sokáig tartani, és utána a legszebb kisbabát tarthatod majd a kezeidben. Én úgy vagyok vele, hogy sok testi lelki fájdalmat átéltem eddig, és a szülés csak egy kis hányada lesz annak az egésznek. Engem még az is megnyugtat, hogy már mindent összepakoltam, mindene megvan a kicsinek és, hogy melletem van a családom, a többi meg rjtam áll.

Csak nyugi, és kitartás:-)!

Lehet félni, lehet nyugodtnak maradni, a lényeg, hogy a gyerek ki fog jönni, nincs mese. :)

A szülés pillanatáig izgulhatsz, de ott majd visznek magukkal az események. Akárhogy is lesz, akármeddig is tart majd, át kell rajta esni. S meg is fogod csinálni, mert nem tehetsz mást. Túl leszel rajta, mint a sok-sok anyuka.

Én is féltem. Most meg próbálok tanácsokat osztogatni. :)

Na, majd egy kis idő múlva te is ezt teszed. De jó is lesz! :)

Lányok, megírom a tapasztalatomat.

Maga a vajúdás-nem szépítem- bitang rossz, de az ember 'agyilag el tud lazulni', csak arra kell gondolni, hogy ez a babád világrajöttében segít, és minél jobban fáj, annál gyorsabban tágulsz. Amikor már érzed a tolófájásokat sokkal könnyebb lesz minden, mert tulajdonképpen nem fáj, hanem tényleg "csak" nyomnod kell,- tudod irányítani , erőt tudsz gyűjteni stb. Szóval a vajúdás része a legnehezebb, utána már jobb.

3.válaszolóval egyetértek. Baba még bent nem maradt!!! Kb a 35 héttől folyamatosan ezzel "nyugtattam" magam, hol több, hol kevesebb sikerrel. :) Mindig arra gondoltam, hogy mindenki értünk lesz ott, és együtt mi ketten erősek leszünk és megcsináljuk. Ezt néha mondogattam a Babának is.

A kiírt napra úgy bepörgettem magam, hogy a félelem helyét átvette az "Igen, menjünk!Csináljuk már!" érzés :) Valami tuti átment a lelkesedésemből a babához is, mert nagyon ügyes volt a lelkem. 8,5 óra volt a szülés és a végén 3. tolófájásra kint volt :))) Azóta is egy megmagyarázhatatlan melegség önt el, ha arra a napra gondolok. Életem egyik legfelejthetetlenebb, leggyönyörűbb napja lett. Azért írtam, hogy egyik, mert már várjuk a kis tesót azóta :))) Vele is ügyesek leszünk, és megcsináljuk!!!;)

Szia!

Nem szabad félni, idegeskedni! Azt a baba is érzi!

Gondolj arra, hogy könnyű szülésed lesz!

Én a szülés előtt 3-4 héttel alig vártam, hogy ott legyünk már.. Sőt, az utolsó héten megpróbáltuk "előcsalogatni" is. Aztán mikor beindult.. :) Azt mondtam a férjemnek, hogy: én meggondoltam magam.. :) A nővérek persze nyugtattak, hogy szedjem össze magam, mert ez még csak az eleje, és ez még 100x rosszabb lesz. Hát őszintén, úgy is lett. De annyira gyorsan telt az idő! Nekem este 8kor repesztettek burkot, fél 10-kor már a kezemben volt a kisfiam. És mintha minden fájdalom elszállt volna, de tényleg. :) Másnap megkérdezték a nagyszülők, hogy még mindíg azt szeretnénk, hogy kisebb korkülönbséggel jöjjön a kistesó? A válaszom, igen volt. Most 3 hónapos a kisfiam, és már nem is emlékszem rá, hogy mennyire fájt.

Ne félj, olyan gyorsan pörögnek majd az események, hogy észre sem veszed, és már túl is vagy rajta! Az eredménye pedig meseszép lesz!

Könnyű szülést, és sok boldogságot kívánok nektek! :)