Féltetek a szüléstől, vagy alig vártátok? Kinek mi volt az élménye?

Én már annyira türelmetlen voltam, már annyira vágytam arra, hogy lássam, hogy így simán háttérbe húzódott a félelmem.

Ettől függetlenül a szülés az szülés, talán fizikailag a legfájdalmasabb esemény az életünkben, de egyben a leggyönyörűbb, legfelemelőbb élmény is.

En nem feltem, mivel elso szulesem volt, igy nem tudtam mitol is kellene felnem pontosan. Pedig van ket szulesz a kozvetlen csaladomban, gondolhatod mennyi tortenetet vegig hallgattam eletem soran, es persze altalaban nem a pozitivakat, ahol minden jol megy, hanem a kiugroan nehezkeseket.

Ennek ellenere nagyon vartam, nagyon kivancsi voltam, boldog voltam, hogy szulhetek es atelhetem.

Ilyen is lett a szulesem. Harom orat vajudtam, teny, hogy nem volt jo, sot, eleg rossz volt, de a kitolast meg kellemetlennek sem mondhattam, alig ereztem valamit, nem volt komplikacio, a fiam nagy baba volt, 10/10-es apgarral szuletett, nekem gatmetszesem sem volt, se repedesem, szules utan tiz oraval mar otthon voltunk es ugy eltuk az eletunket, ugy mozogtam, mintha semmi nem tortent volna (kulfoldon elunk, itt ilyen hamar kiengednek a korhazbol). Komolyan mondom, hogy engem egy fogtomes, huzas jobban letor, mint amennyire a szules. Annyi a kulonbseg, hogy tele voltam pozitiv dolgokkal, ott volt a gyonyoru fiam, irto buszke voltam magamra, a ferjem is az volt rank.

Szoval asszem, hogy eletem legszebb napja volt, barmikor mennek ismet szulni!

Szerintem jobb pozitivan allni hozza.