Milyen érzés volt, amikor megéreztétek az első fájást, és leesett, hogy ez már AZ?

Elsőnél egy kicsit megijedtem, nem tudtam mi vár rám. Végül könnyű és gyors szülés volt. Nem vagyok az a pánikolós típus, szóval csak magamban rendeztem le a "megijedést". Jöttek a fájások, mentem zuhanyozni, szóltam a férjemnek, hogy lassan indulunk, menjen ő is zuhanyozni, enni. Áthívtam a barátnőmet, hogy vigyen be minket a kórházba, ő meg azt hitte humorizálok, mert annyira nem látszott rajtam a vajúdás.

Másodiknál nagyon megkönnyebbültem, hogy végre fájások,mert őt túlhordtam egy héttel. Már nagyon vártam a szülést, így amikor jött az első fájás, akkor kb kiugrottam a bőrömből. Szóltam a férjemnek, hogy jöjjön haza a munkából, szóltam egy barátnőmnek, hogy jöjjön át a lányomért, szóltam egy barátomnak, hogy jöjjön át, és vigyen be minket a kórházba. Na ez a barátom tisztára pánikolt, hogy úristen mi lesz, meg hogy lesz, én meg csak itt pakolásztam magamnak meg a lányomnak, vártam a férjemet, táncolgattam (az jól esett fájások között). Már úgy kellett leszidni a barátomat, hogy ne pánikoljon már, csak szülni megyek, nem meghalni. Tök aranyos volt amúgy :) aztán jött a férjem, és amikor megtudta, hogy 2-3 perces fájásaim vannak, ő is bepánikolt :) aztán jó nagy forgalomba kerültünk, már a dokim is hívogatott a kórházból, hogy hol a fenében vagyunk már, mit mászkálok 2 perces fájásokkal. Végül beértünk, és tök jó hamar meg is szültem.

Szóval jó volt mindkét szülés, jaj bocs egy kicsit hosszú lettem, de most olyan jól esett leírni :)

Eddig mindkétszer "leesett".

Az ember mindig bizonytalan, többedik gyereknél még bizonytalanabb, legalábbis én, de másoktól is ezt hallom. :o)

Sokszor gondoltam, hogy "na ez már az lesz", de amikor belém hasított az első "rendes fájás", akkor mindig tudtam, hogy "most tényleg" kezdődik. :o)

Második babánál nagyon örültem neki, hogy végre indul, mert már 3 hete "szülni akartam".

Kíváncsi vagyok, harmadjára hogy esz, azt mondják, nincs két egyforma szülés...

èn túlhordtam 10 nappal és beküldtek szülés indításra.

azt mondták, hogy valami löttyöt kapok majd szép lassan adagolják az oxitocint akár 3 napig is elhúzódhat, és akár császár is lehet a vége.

bementünk reggel 7-re. megvizsgált a bába, majd felrakot ctg-re és ott jött az elsö, ami után mondtam a páromnak hogy nem kell ide lötty, mert ez már tuti az volt. Az elsö után leesett mert erös és elég fájdalmas volt.

Jött az orvos Uh-ni és ott hanyatfekve volt még gyorsan 2 fájásom, mondtam neki hogy olyan erös hogy hagyja abba az UH-t mert nem bírok feküdni. Akkor felültünk tü bekötésre (nálunk mindenki kap tüt a kezébe ha valami baj van csak nyomják bele amit kell) és megint volt 2 nagyon erös fájásom ekkor közölte is a doki hogy nem kell itt már indítani. Majd ahogy felálltam elfolyt a magzatvíz és kb rá 3-4 órára meglett a baba.

Az első szülésem magzatvízelfolyással kezdődött és nem voltak fájások, oxitocinnal "csináltak" fájásokat már a szülészeten. A 2-nál nem is tudtam milyen lehet az? Már szülés előtt hetekkel éreztem keményedéseket, meg görcsöléseket, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Aztán egy nap éjfél tájban újra jöttek a görcsölések, kesze-kúszán. Na, ez mondom biztos nem az, mert nem 20 percesek pl. hanem össze-vissza jönnek, 5-3-8 percenként.

Olvastam-itt is. hogy akkor már nem jósló, amikor járkálásra nem múlik el. Hát járkálni kezdtem és nem múlt... na, akkor már sejtettem, ez vmi más lesz....Szóltam a férjemnek és már indultunk is be a kórházba.