Apák, ti bemennétek szülni? Csúnya dolog, én nem akarom látni! Nem bírom a vért sem! És minek kellek én oda? Csak láb alatt vagyok, lekezel az orvos, a nővér, a fájdalmon meg nem tudok segíteni, de rossz nézni, ahogy a párom szenved.

Nem csúnya dolog, hanem szép! Verejtékkel, vérrel, így születik az ember. A férjem a legfontosabb ember a számomra, örülök, hogy ott volt életem egyik legnagyobb kihívásánál. Nem csak nézett, hanem rengeteget segített a jelenlétével, sok-sok holtponton lendített át. Nem bírja vért, de egyáltalán nem érdekelte akkor és ott.

De nem gondolom, hogy mindenki ugyanígy éli meg. Nem lesz se rosszabb, se jobb apa/anya/család, bárhogy is döntenek. De nekünk együtt volt jó.

2. vagyok, csak el kellett szaladnom a gyerekekhez :)

azt hitte, hogy véres és csúnya lesz, majd elájul vagy öklendezni fog vagy valami és majd nagyon megbánt ezzel engem. ehhez képest azt mondja, hogy csodálatos volt látni a gyerekeink megszületését, drukkolt nagyon, szinte ő is nyomott volna velem. Azt mondta, hogy horgászat során több a vér, mint a szülésnél, ugrott elvágni a köldökzsinórt :) (ezen még én is meglepődtem :D )

Semmi rondát nem látott, mert a kezemnél állt, a nagy hasam takart mindent. hozzám beszélt, engem támogatott.

Mint nő, én egyedül nem szülnék, az biztos. Jó volt, h ott volt. De mint tudjuk, a társadalom nőiesedik, a férfiakban is egyre több a feminin jellemvonás. Bár én baromi férfiasnak tartom a férjem, szőrös is, meg minden :D :D Biztosan mások a jellemvonásai, mint egy bantunak vagy akár a nagypapámnak.

Nem tervezzük, hogy végig bent lesz a férjem, bár tudom, hogy ezzel most irtó anti-trendik leszünk... :)

Saját megítélése szerint nem tudna segíteni a kitolásban, levegővételben, csak nézné, ahogy szenvedek.(én pedig tudom, hogy ettől kicsit kétségbe esne, nem tolnék ki vele szándékosan)

A vajúdás alatt, amíg még van értelme és nem csak tehetetlennek érzi magát, addig bent lesz, de később már rábíznám magam a szülésznőre és az orvosra, nem akarok azon izgulni, hogy ő min izgul. Elég lesz a "profikra" koncentrálnom.

(pedig állatok ellésén volt már sokszor, nem fél a vértől)

Szerencsére egyetértettünk a kérdésben :)

Szüleink korosztályában is vannak jó apák, pedig nem volt divat az együttszülés, a kötődés nem ezen múlik. ( az örökbefogadott babához is kötődik minkdét szülője)

Én is anti-trendi leszek :). Nem szeretném, hogy a férjem bent legyen. Ameddig itthon vajúdok addig legyen velem, de utána szükségem van a magány adta nyugalomra.

Szerencsére ő sem akar bent lenni, úgyhogy ebben meg is egyeztünk.

A bátyám bent volt az első felesége szülésén. Amikor hazajött, kérdeztük, hogy milyen volt. Azt mondta, élete legszörnyűbb élménye volt, hogy látta a nőt, akit szeret, szenvedni, segíteni pedig nem tudott, és tehetetlennek érezte magát.

Nálunk a férjem bent volt a vajúdás alatt, de az orvosi vizsgálatok, burokrepesztés alatt kiment - mert én erre kértem. Nekem ez így volt jó.

Van olyan ismerősöm is, aki azt mondja, ha ő megszenvedi a szülés kínjait, akkor a férfi is megtehet annyit, hogy bent van vele és támogatja a nehéz percekben.

Nálunk apa benn volt mindkét szülésnél. Az első nagyon hosszú és fájdalmas volt, a fejemhez ültették le, amikor majdnem elájult. vizes kendő, hol az én fejemen volt, hol az övén. :-) ennek ellenére nagy élményként élte meg.

A második szülésnél, már sokkal aktívabb volt - gyakorlat teszi a mestert - és nagyon nagy segítség volt. A vajúdás alatt végig sétáltam, amikor épp fájt belé kapaszkodtam, masszírozta a hátam, amikor az EDA-t kaptam ő tartott, h mozdulatlan legyek.

Aztán olyan hirtelen lettek toló fájásaim, h rohant a dokiért és szülésznőért, és szinte ő kapta el a kislányunkat! Telibe mindent látott! Nem ájuldozott, elvágta a köldökzsinórt. A doki nagyon megdicsérte!

Mai napig különleges a kapcsolata a kislányunkkal, nagyon ragaszkodnak egymáshoz.

Azért kell apuka a szüléshez - mert ha ott van, a személyzet elvonul, és igazán hasznos dolgokat tehet. Amik ugyan apróságok, de sokat számítanak!