Ez tényleg így van? Tényleg szülés, és vajúdás alatt nincs magánál az ember? Megirnátok nekem?

Szia,

a vajúdás alatt én is totál magamnál voltam, aztán ahogy bekötötték az oxitocint és jött a hatása...na onnantól nekem is vannak kiesések. Főleg a kitolási szakaszra nem emlékszem nagyon, pedig még friss az élmény (12 napos a kislányom). Azt tudom, hogy nagyon fájt (csak egy Nospa szurit kaptam) és irtó gyengének éreztem magam. Az első tiszta kép az, amikor a hasamra tették a picit még lüktető köldökzsinórral, csutakosan:)

A varrásra szintén nem nagyon emlékszem, azt tudom, hogy borzasztóan zsibbadt a lábam a kengyelben és Apa folyamatosan beszélt hozzám és meg állandóan kérdeztem a szülésznőt, hogy mikor végzünk már...össze-vissza magyaráztam...

Azt hiszem, jobb is, hogy vannak dolgok, amikre nem emlékszem:)

Könnyű szülést és boldog babázást kívánok Neked!!

Én nem éreztem azt, hogy nem lennék magamnál, vagy másik dimenzióban lennék, vagy ilyesmi, viszont utólag egy csomó minden kiesett. A férjemet szoktam kérdezgetni, hogy mesélje el a szülést, és úgy hallgatom, mintha ott sem lettem volna. Szinte csak néhány kép él bennem a 9 órás folyamatról.

De olyasmi nincs szerintem, ha ettől félsz, hogy nem tudod magad kontrollálni, és égeted magad a személyzet előtt. Ennyire azért nem megy el a kép!