Hogyan szabaduljak ettől az érzéstől? Császár után.

Én ugyanígy marcangoltam magam az első császárom után. Amikor kiderült hogy ismét babát várok elkezdtem azon agyalni, hol hogyan szülhetnék sima úton, mert hittem, hogy csak így állhat helyre a lelki békém, de mivel eleve veszélyeztetett terhes voltam (részben ezért is lett program császár az első babámmal), így sehol nem vállaltak, azt javasolták menjek valamelyik klinikára.

Végül 20 hétig küszködtem ezen, nagyon sokat sírtam, majd találtam egy nagyon kedves, fiatal doktornőt az egyik klinikán, és bár ő azonnal közölte, hogy császár lesz, én a sorsra bíztam magam. Úgy voltam vele, ha a jóisten úgy akarja, megindul a kiírt császár előtt a fiam, és megszületik simán, ha megvárja az idejét, hát legyen császár.

Végül a kisfiam megvárta a műtétet, és minden annyira más volt, mint az elsőnél.

Nekem egy második császár kellett ahhoz, hogy az elsőt fel tudjam dolgozni, de ma már büszke vagyok rá, hogy van két gyönyörű gyerekem, hogy jól viseltem a műtéteket, és azon gondolkozom, hogy talán egyszer lesz egy harmadik is. :)

Kívánom, hogy te is túljuss ezen a nehéz időszakon. Igenis húzd ki magad, és legyél büszke rá, hogy kínnal, fájdalommal anya lettél!