Első babánál is olyan szörnyűek a császár utáni utófájások? Volt aki még sírt is? Milyen hamar tudtatok felkelni?

Én sirtam,de szerintem nem(csak)a fájdalomtól,hanem maga az a tehetetlenség idegesitett,hogy semmit nem tudtam csinálni,felkelni a babához,stb.Olyan tehetetlennek éreztem magam.Első baba volt amugy,24-órával a csaászár után fel kellett kelni.Első 2-3nap a legrosszabb.

Szia, nekem a vajúdás fájt a legjobban, programozott császáros voltam, de 1 nappal előbb beindult, és míg beért a dokim, na addig szenvedtem. Még aznap 6 órával a műtét után kötelező felkelni, fáj persze, de azért más, mert tudod, hogy fájni fog és addig csinálod, amíg bírod. A méhösszehúzódásokat alig éreztem. A 4. nap, amikor hazamentünk azért a kórházból a kiutat csak két részletben tudtam megtenni, de rövid szakaszok már egész jól mentek. Kérdezz nyugodtan a császárral kapcsolatban priviben is.

Szia.nekem 3 császim volt.gerincérzéstelenitövel és utána 12 orán át még a fejemet se emelhettem fel.Én elég jol viseltem ,hamar felkeltem,sétáltam.Minden eltelt nappal egyre jobb és jobb lessz.Ne félj nem olyan vészes.

Első vagyok,szerintem ez nagyon egyéni,nekem a második válaszolóval ellentétben teljesen más élményem vannak,nekem is voltak fájásaim,tiz órán át,a végén egypercesek,mégis kevésbé fájt mint a csaászár utáni másnap.Amikor meg húzódott össze a méhem a császár után,az rosszabb volt mint a vájudás,meg mint ahogy a sebem fájt...De negyedik napra már én is jól voltam

Szia, 2. vagyok, hát igen mindenki más, reméljük, hogy te az egészet nagyon könnyen fogod viselni.

Fáj és nagyon hülye érzés, de hidd el ki lehet bírni, az én babámat át kellett vinni másik kórház koraszülött osztályára 3. napon átautóztam a várost, hogy mellette lehessek, nem volt könnyű és elhúzódott a gyógyulás, de szerintem ha fekszel vele állandóan nem biztos, hogy jót tesz. És tényleg igaz, hogy a kiszolgáltatottság érzése a rosszabb benne!

Nekem semmi különösebb gondom nem volt: a műtét után 12 órával kellett felkelnem. A nővér segített felülni, de utána már nem igen volt probléma, csak a magas kórházi ágyra való fel-és lemászáshoz a látogatók kisszékét kellett használnom, és az ember hasizma egy ideig szinte használhatatlan. Nálunk fájdalomcsillapítót bármikor lehetett kérni, nem kell feleslegesen szenvedni. De nem a seb miatt volt rá szükségem az első 1-2 napban, hanem azért, mert oxitocin szurit adtak a méh összehúzódásának elősegítésére, és az elég erős fájdalommal jár. Mivel a baba egy emelettel lejjebb volt a csecsemőosztályon, én nem nagyon feküdtem napközben, hanem vele voltam. Ha mozogsz, könnyebben regenerálódsz. Én úgy álltam hozzá, h' ha a fájás közbeni manuális méhszájtágítást ép ésszel kibírtam, akkor az a "kis tompa fájdalom" a hasamon már semmi. Az első 12 órában, amíg feküdni kell, jó ideig hat még az EDA, és ha sokat iszol, nem lesz fejfájásod sem. Előre ne félj a császártól, így legalább előre fel tudsz készülni lelkileg, és az nagyon sokat számít (nálunk a tolófájásoknál döntöttek róla sürgősséggel majd' egy nap vajúdás után, ezért abban a pillanatban iszonyatos csalódás és kudarcélmény volt maga a tény, de inkább vágjanak fel százszor, minthogy baja legyen a kicsinek). A legtöbb, amit tehetsz, h' elfogadod a helyzetet, és fejben eldöntöd, h' hamar felépülsz. Minden jót kívánok, és azért drukkolok, hátha megfordul!