Mindenki pocsékul érzi magát a végén? Nem testileg, bár az is elég nehéz, de lelkileg már negyon nehezen viselem.

Szerintem teljesen normális, amit érzel, én is így vgyok, bár még csak a 37. hetemet kezdem.

Én meg költözés előtt állok, 2 hét mulva megyünk az ország másik végére-muszályból persze, nem jókedvünből. Azóta azon igzulunk, hogy mikor és hol szülök. De ahogy Murphyt ismerem, biztos pont a kötlözés előtt 2 nappal indul be a szülés:-)

Én is egyrészt nagyon várom, hogy átéljem a szülés élményét, mert félni nem félek tőle , mindig is vártam, hogy milyen lehet. De most , hogy közeleg, már néha beparázok, főleg ma, hogy megnéztem egy -két filmet a neten, hát nem tetszett.. :-)

Amúgy jól vagyok, testi tüneteim nincsenek, lelkileg is rendben vgyok, csak izgulok, hogy mikor indul meg, lesz-e előjele, lesz-e valami baj (mert volt 3 kis vérzésem, és a városunkban nincs kórház, csak 30 kmre, és az autó még szerelőnél van....) és hogy meddig vajúdok, félek, hogy elfáradok nagyon és nem fogom bírni. De akkor jön olyan történet a barátnőmtől, hogy másfél óra alatt megszülte első kislányát, és ezek erőt adnak:-)

Szóval kitartás, már tényleg nincs sok, pihenj, élvezd amíg lehet, mert nemsoká minden megváltozik:-)

Simizd a pocid, nézd hogy hullámzik a hasad, ez engem mindig megnyugtat:-)

Nekem is a 38. héttől egyre rosszabb lett a kedvem, aztán amolyan "földöntúli" nyugi lett rajtam úrrá, a 40. hét előtt 1-2 nappal. Már nem is féltem, hogy szülni kell-pedig előtte be voltam tojva rendesen.

Most hogy 3 nappal már a 40. hét után vagyok, és megyeget el a nyákdugó, éjjel óta fájásaim vannak, fáradt vagyok...

Azt kívánom minden félsz nélkül, teljesen nyugodtan, bár túl lennék már rajta. (egyvalami tudott felidegesíteni,mégpedig, hogy hétfőn meg akarják indítani-ezért még örülök is a fájásoknak, sosem gondoltam volna, hogy ilyen örömben lesz részem:))

Ne aggódj, ez normális folyamat, lehet, hogy neked is átcsap nyugodtságba.

Kitartást, már nincs sok hátra.

Szia!

Természetes amit érzel,de ne parázd túl.

Pscihésen is vissza lehet tartani a babát,azt hiszem a kislányommal én is így jártam:(((Pedig szültem már előtte,simán,és életem legszebb élménye az a szülésem azóta is.

De a lánykám annyira nem akart jönni,hogy császár lett a vége.42-ik hét végén indították,de már hetekkel előtte szivárgott a vizem,elment a nyákdugóm,voltak néha órákig tartó fájásaim...stb..És mégis még amikor indították akkor is teljesen éretlen és zárt volt a méhszáj,a baba pedig nagyon fent volt.5-6 órát hagytak csak vajúdni,és ki kellett venni,mert rosszul volt a drágám,és nagyon mekoniumos volt a vize.Én attól voltam így,hogy anyósék közelébe költöztünk,(életünk legnagyobb hibája volt),és előre attól rettegtem,hogy mit művelnek majd körülöttünk(persze nem kellett csalódnom,jogos volt félelmem).Valahogy úgy voltam,hogy meg sem akartam szülni,mert bennem még biztonságban van a babám.

Most nekem is már csak pár hetem van,és próbálok a lehető legpozitívabban hozzáállni a szüléshez.Nem szeretnék még egy császárt:(((

A férjed pedig lehetne most sokkal,de sokkal toleránsabb veled.

Minden jót,könnyű szülést üdv.