Milyen volt a szülésed? Van kedved elmesélni? :D

Szia!

2. babáét írom, mert az a "szebb".

Tudni kell, h az első magzatvízelfolyással indult, azt se tudtam, milyen a fájással keződő szülés, oxit kaptam elsőnél, szóval ilyen módon nem ismertem meg a fájásokat.

November elején voltunk, amikor több nappal azelőtt már igen élénk jóslóim voltak, és aznap délután is, de el is múlt, ahogy szokott. Viszont éjfél körül újra delőjöttek...és ezek valahogy másabbak voltak....e nem mertem hinni benne, h ez már az konkrétan, hanem felkeltem, sétálgattam, visszafeküdtem, aztán megint felkeltem, kimentem a konyhába, ittam vizet, visszafeküdtem

...stb. Az is bizonytalanságra adott okot, h nekem nem 10 vagy 20 perces fájásaim voltak, hanem 5-12-10-8-16 stb. percenként jöttek, szóval össze- vissza. Csak az volt a gyanús, h nem múlnak, nem múlnak....Na egy jó óra múlva már a férjem is felkelt, kérezgette, h most mi van, megyünk szülni?? Na, mondtam neki várjunk meg 2 fájást és ha nem múlik, akkor öltözködjünk, megyünk. Hát nem múlt el 2 fájás után sem, hívtuk anyósomat, h jöjjön vigyázni a nagyobbra, nekem helyzet van. Kérdezgette, mikor megjött, h hogy fáj, mondtam neki, mintha erős görcseim lennének. Erre azt mondta, h "ma megszülsz".

Na sok szónak is sok az alja, beértünk a szülőszobára, ügyeletes doki megvizsgált, szerinte nem tágulok (!), de megfigyelési időre, 2 órára benttart; majd utána megyek osztályra, mivel a terminust túlléptem.

Hurrá, gondoltam és mentünk a "megfigyelésre" , rámkötötte a szülésznő a ctg-t, mondta bármi van, szóljunk. A fájások egyre erősödtek, én meg mondogattam az uramnak, h igazán nem értem én ezt a dokit, egyre jobban, élesebben fájnak, akkor hogy is van h nem tágulok én?

Na, egy jó félóra múlva visszanézett a szülésznő, vizsgálat. Meglepetésemre közölte, h kétujjnyira ki vagyok már tágulva, és azért erősödnek a fájások, mert jól haladunk, tágulok. Egy jó fél óra múlva megint megnézett, akkor már 3 ujjnyi voltam, majd a következőnél már 4 ujjnyi és közölte, ha méhszáj is kezd eltűnni, bármikor kakilási ingerem van, szóljak a férjemnek , ő meg szaladjon a nővérpulthoz. Hát....így is lett, jöttek hamarosan a tolók...Csakhogy bejött vmi gázos szülés, az összes orvost ugrasztották császárra. A szülésznő meg azt mondta, h "nincs itt baj, régen is a bábák vezették le a szülést"....és csakis ővele szültem, doki az utolsó percekre ért be. /gondolom baromira örült, mert így senki sem vonhatta felelősségre:)/

Összegezve: 4 óra alatt megszültem, pedig nagyon úgy tűnt, h hiába a fájások, nem lesz semmi. Nagyon szép, gyors szülésélményem volt, szinte az első fordítottja. Teljesen végigmentem a szülés állomásain, úgy ahogy azt leírják a szakkönyvek. Férjem végig mellettem volt, biztatott, erőt adott, és nagyon jól bírta, semmifél hátránya nem lett, h ott volt.

Hát ez az én (nem rövid) szülésem története....:)

Szépeket írtatok, jó volt olvasni.:o)

Itt az enyém: elég friss, 2 hónapja volt. Első baba. :)

40+5 napos voltam, mikor vizsgálatra mentem. Ez július 27-én volt, pénteken. Azt mondta a doki, semmi jele a szülésnek. Király. :) Hétfőn befektet, megindítja. Betojtam, mint állat.

Este 23 órakor nagyban nézzük az olimpiai megnyitót a férjemmel, mikor baromira elkezdett fájni a hasam. Gondoltam a vizsgálatoktól, mert utána minden alkalommal fájt. De ez valahogy más volt. Volt eleje és vége. Na ekkor kezdtük mérni. 30 percig 5 perceseket mértünk egyből, aztán átváltott 2 percesekre. Éjfélkor hívtam a dokit és indultunk a kórházba. Apa mondja: várj, most vonulnak föl a magyarok, még ezt nézzük meg. Mondom, nagyon gyorsan szedd össze magad és húzzunk ki a kocsiba. Vicces kedve volt a drágámnak. :D Úgy 500 métert mehettünk és elöntött a víz, nem szivárgott, ömlött...:) Á kicsit sem sza*tam be...:):):)

Vicces volt, mert azon az úton folyt el a víz, ahol mindig poénkodtunk, hogy ha majd nem akar kijönni a lányom, erre autózok és a kátyúk majd segítenek. Így lett... :D

Fél egyre értünk be és nem akartam tágulni. Kaptam oxit. Hát pont ezt akartam elkerülni. Na az aztán csinált fájásokat. Doki szerint 4-5 óra és segít a gyorsító, meglesz a baba. Beadás után 20 perc múlva mondom, nekem biza nyomnom kell. Doki: ááá dehogy, az nem lehet, na kukkantsuk meg... OTT A FEJEEE! :D:D:D

3 nyomásra kint volt azén gyönyörű 53 cm-es 3000 grammos kicsi lányom. Apa végig fogta a kezem,tűrte, hogy gyömöszkéljem a térdét, tartott a labdán, együtt sírtunk és röhögtünk 2 fájás között. Életem legjobb élménye volt. Mikor 3 nyomás után felnéztem, kb. 10en álltak bent körülöttem, csecsemősök, dokik, fogalmam nincs, mikor osontak be...:D:D:D

Fölöttem volt egy lapos, kikapcsolt lámpa. 2 nyomás között mindent láttam benne, mert visszatükröződött. Láttam a kis fejecskéjét. Még most is belekönnyezek, basszus. :D

Szép napot Nektek!!!

Szia! Én is imádok szülési történeteket olvasni és a sajátomat is nagyon szeretem mesélni!

Én pénteken lesz 6 hete hogy szültem. :) 10 nappal túlhordtam a kisfiamat és már az 5. nap után be kellett feküdnöm a kórházba mert ez a protokoll. Másnap volt az évfordulónk a párommal, szóval nem repestem az örömtől. 1 ujjnyira nyitva voltam amikor bekerültem.

Vasárnap amikor befeküdtem, aznap kaptam is egy oxitocin próbát amit 120-ig emeltek. Egy fikarcnyit sem reagáltam rá ezért 3 óra után lekapcsoltak róla. 2 ujjnyira kitágultam tőle. Szerdán volt a bemutatás a főorvossal, aki úgy döntött hogy péntek reggel megindítják. Szerdán kaptam még egy oxi próbát, amit 150ig emeltek, és 2 óra alatt kapcsoltak le. Enyhe mensis görcsöket okozott ami péntekre olyan szinten elviselhetetlenné vált hogy éjszaka nyöszörögtem a fájdalomtól. Ezt a szobatársam mondta, aki már felakart ébreszteni, annyira féltett hogy mi lehet velem. Egy dolog volt jó benne hogy ez a fájdalom minimálisan erősödött amikor burkot repesztettek és ez már a vajúdás volt.

Reggel 7kor sétáltam be a párommal a szülőszobára, kaptam beöntést, rákötöttek az oxira és az NST-re. Aztán fél8kor jött a doktornőm megvizsgálni. Láttam a kezében egy hosszú fehér pálcát, olyasmit, mint a kötőtű. Kérdeztem hogy akkor most megrepeszti a burkot? A szülésznőm közölte hogy az már kész is. Nem éreztem belőle semmit. :) Már csak a meleg vizet ami kifolyt. Egyből felerősödött a fájdalom, ami ugye eddig is volt és borzalmas fájdalmakat éltem át az ágyon. Aztán a szülésznőm megkérdezte hogy hozzon-e be egy labdát. (Tudjátok, az a fitnesz labda.) Átültem és a fájdalmam a felére csökkent! Annyira jó érzés volt. Persze aztán a végére ugyanolyan szörnyű volt mint az ágyon. De bele se merek gondolni az ágyon milyen lett volna vajúdni.

Anyukám is bejött hozzám 8 órakor és sokat segített nekem. Ami a legidegesítőbb volt az a légzés. Mert ugye nem vettem levegőt és mindenki mondogatta hogy de vegyek, figyeljek oda. Nem telt el úgy 1 perc hogy valaki ne szólt volna rám.

3 és fél óra vajúdás után jöttek a tolófájások. Már előbb is szülhettem volna mert teljesen tág voltam, de emelni kellett az oxit és csak annak hatására éreztem meg azt a bizonyos kakilási ingert. :) Na akkor 5-6 fájás után kint is volt a kisfiam. Nem is sejtettem mennyi lehet még hátra, de egyszer csak hallottam ahogy felsírt és tudtam: vége. Nagyon megkönnyebbültem, de ezt gondolom nem kell bemutatnom! :) Gátmetszést végzett a doki, amikor hozta be az érzéstelenítő tűt, anyukám kiment és éppen hogy elért egy székig, ahol aztán elájult. Szegénykém tű fóbiás. Ez pont akkor volt amikor a zsinórt kellett elvágni. Mivel a párom előtte azt mondta minden egyes beszélgetésünk alkalmával hogy ő aztán biztos nem fogja elvágni, nagyon megijedtem. De amikor a dokim megkérdezte hogy elvágja-e, igent mondott. Nagyon büszke voltam rá és boldog. Utána kivitték megfürdetni a kicsikémet, párom is kiment és a doki összevarrt. Nem volt több 10 percnél. Utána megszoptattam Noelt és mentem a szemészetre. Ugyanis, a kitolásnál, én marha, kinyitottam a szememet. Borzasztóan megijedtem szülés közben mert csak annyit észleltem hogy duplán látok és homályosan a bal szememre. Ezer féle vizsgálaton mentem keresztül de nem találtak semmit. Azt feltételezték hogy elpattant hátul egy ér, és ez nyomja a szememet. Mert kidülledt és a szemrésem is kisebb volt. Borzasztóan néztem ki. Leküldtek a neurológiára mert azt feltételezték hogy valami agyi központú a dolog. De szerencsére ott sem találtak semmit. Végül kiderült hogy valószínűleg elpattant egy ér, mert 2 hét után felszívódott. :)

Ja, azt hozzá tenném még hogy a vajúdás alatt egy szót se tudtam senkihez szólni. Néha kértem egy kis vizet de azt is már csak akkor amikor nem kaptam levegőt, annyira kiszáradtam. Meg a szülésznőm jött azzal hogy és honnan jött a Noel név a kisfiamnak? Azt hittem lecsapom hogy most akar beszélgetni. Szegénynek csak annyit válaszoltam gyorsba hogy "Csak úgy jött!" Szerintem érezte hogy most békén kell hagynia. :)

Azt is elfelejtettem írni hogy 3680grammal és 57 centivel született a picink. :)