Gondolkodtatok már rajta, hogy miért van ennyi túlhordás? Köze lehet hozzá a szemét világnak? Tudhatják, érezhetik a babák, hogy odabent a legjobb nekik?

Attól függ, mit nevezünk túlhordásnak? 42 hétig teljesen normálisnak számít a szülés, innentől számít túlhordásnak. A környezetemben nem igazán történt ilyen az utóbbi 5 évben, így én nem érzékeltem ezt a tendenciát.

Az meg, hogy a kismamák már 40 hetesen és egy percesen már aggódnak (mivel ez a standard átlag), az olyan igazi kismamás dolog, de semmiképp sem jelenti azt szerintem, hogy a baba nem akar kijönni.

Nekem szerencsére nem kellett ilyesmivel törődnöm, betöltött 37. hét után szültem kicsivel, így megúsztam ezt a számolgatást.

Mert úgy veszik, hogy ciklus közepén van peteérés, de nem mindenkinek akkor van.

Szerintem semmi köze ehhez ennek a világnak.

Régen meg más miatt volt rossz, akkor belehaltak a szülésbe, meghaltak a csecsemők stb..

Én hiszem:-))

Amúgy meg sima elszámolás.

Manapság nem a mensit veszik alapul, hanem inkább az uh eredényt, az meg igen hullámzó lehet, akár 3-4 hetet is tévedhet.

Na meg akinek nem 28 napos a ciklusa, annak annyi nappal később jön a baba, ahány nappal hosszabb a ciklusa.

Az csak így sok idő távlatából tűnik úgy, hogy régen egészségesebb gyerekek születtek. Sajnos akkoriban nagyon magas volt a csecsemők (és gyermekágyi lázban akár az anyukák) halandósága is. A mai orvostudomány inkább arról híres, hogy az amúgy életképtelen magzatokat, csecsemőket is életben tudja tartani egy későbbi gyógyulás reményében. Természetesen számos ilyen eset van, műtétekkel, kezelésekkel rengeteg gyerek életét teszik élhetővé, tünetmentessé, vagy akár teljesen gyógyulttá. Viszont azok a babák, akik régen nem éltek volna egyetlen napot sem és most meg tudják őket menteni, sok esetben súlyos fogyatékossággal kénytelenek leélni hosszabb-rövidebb életüket. Régen egyáltalán nem volt ritka, ha egy családban 10 gyerek is volt, és sajnos az sem, ha 3-4, akár több is meghalt szüléskor, vagy a terhesség során. Az tényleg szomorú, amit a Földünkkel teszünk, a sok szenvedés és félelem mindenkire, babákra, mamákra egyaránt hat, akár csak az apukákra, akiknek elvileg ilyenkor el kellene tartani a családot, meg kell tartaniuk bármi áron a munkájukat, stb.

De azt sem szabad elfelejteni, hogy igazából a történelem során nem igazán volt olyan kor, amikor semmi ilyesmivel nem kellett számolniuk a családoknak. Édesanyám pl. 39-ben született, pici gyermekkora a háború alatt zajlott, volt még 3 testvére, akiket a szüleinek el kellett tartani ilyen körülmények közt. Nem hiszem, hogy nekik könnyebb dolguk volt. Vagy akár a nagy járványok, válságok, természeti katasztrófák, stb. Természetes, hogy mindenki leginkább csak a saját életében lévő problémákat tudja igazán átérezni és egy élet alatt bekövetkező negatív változások gyakran hozzá ki az emberből azt a sóhajt, hogy "Régen könnyebb volt!". Könnyebben lehetett otthont teremteni mondjuk 20 évvel ezelőtt, ma ez iszonyat nehéz. Rengeteg a hajléktalan, a munkanélküli. Ez 20 évvel ezelőtt ELVILEG nem volt. No, nem ragozom tovább, oldalakat lehetne tele írni példákkal. A lényeg az, hogy mindenkinek a maga korában az akkor és ott felmerülő problémákkal, feladatokkal kell megküzdenie a lehető legjobban.

A sok gátizomlazító tea meg bogyó miatt van. A doki nekem azt mondta, hogy azért hordtam túl, mert a gyógytea ellazította az izmaim, és nem tudott a szülés elindulni magától.

A szülés megindulása összetett folyamat, a méhben izom összehúzódásokkal kezdődik, a gát viszont lazul, hogy kiférjen a baba. Hát én 3 ujjnyira ki voltam tágulva fájások nélkül, viszont nem indult el a szülés a 41. héten sem, zöld volt a magzatvíz, úgy kellett indítani.

A málnalevél teámért én nagyon megkaptam a magamét a dokitól.