Írnátok nekem császármetszéssel kapcsolatos pozitív történeteket?

Megindult magától (krónikus betegség miatt kellett császározni), úgyhogy 1 nappal előbb műtötteek. Infúziót kaptam, mert nem ihattam már. Megkaptam az érzéstelenítőt, pár perc múlva felsírt a babám, akkor megsimogathattam, majd miután elrendezték kivitték apának. 6 órát kellett feküdnöm, a nagyját végigaludtam :)

Aztán fel kellett kelni... Na én pár lépés után teljesen felegyenesedve jártam. Nem mondom, hogy nem fájt a seb, de ha nem hagyod el magad, akkor hamar ki lehet heverni. 4 nap után már otthon is voltunk!

Nekem csupa pozitív élményem volt vele kapcsolatban. Féltem is a sima szüléstől, ezért még meg is könnyebbültem mikor a doki mondta, hogy irány a műtő, mert zöld a magzatvíz, a szívhang pedig egyszer már elment, azután sem volt valami egyenletes, de vártak, hogy a dokim beérjen és rámondja az áment.

Óriási megkönnyebbülés volt mikor megszűnt minden fájdalmam, csak vigyorogtam mint a fakutya.

A katétert már érzéstelenítésben kaptam, az epidurálból egy icipici szúrást éreztem csak, utána semmit az ég világon.

Kaptam infúzióban fájdalom csillapítót még felkelés előtt, aztán dél előtt még bevettem egy algopirint, bár annyira nem fájt, csak gondoltam, hogy megelőzöm, hogy nagyon megfájduljon, de nem is lett volna rá szükség, többet nem is vettem be. Tudtam közlekedni is (rooming in rendszer volt, úgyhogy hozták is a babát kb. 3 óra múlva szopizni, másnap már nekem kellett vele mindent csinálni).

Nem okozott túl nagy nehézséget, csak a felkelés volt nehéz, meg persze tompaszögben jártam egy darabig, de abszolút nem találtam olyan nagyon szörnyűnek, nem voltak nagy fájdalmaim.

Az ágyszomszédom is jól viselte, szóval még a környezetemben sem volt olyan akit nagyon megviselt volna, vagy nagy fájdalmai lettek volna.

Sok sikert!