Programozott csaszarom lesz hetfon (hiaba szerettem volna rendes szulest, fiam athuzta a szamitasaimat)! Soha nem mutottek meg. Hogyan keszuljek fel lelkileg? Nagyon felek tole!

Mikor fekszel be? Vagy hétfőn reggel kell menni? Miért húzta át a számítasaidat?

Ne aggódj, nézd olyan oldalról, hogy így legalább készülhetsz rá kicsit lélekben. Valamint ott alul nem fogsz szétrepedni stb. Ott a régi lesz minden.

Fogsz majd kapni a gerincedbe egy érzéstelenítő injekciót, aztán fújnak ilyen sprével, hogy érzed e. Ezzel ellenőrzik, hogy hat e már a szer. Ha mindenhol átnéztek, akkor felteszik a függönyszerű izét és akkor nekikezdenek. Valószínű az egyik kezeden lesz vérnyomásmérő, folyamatosan figyelik azt is.

Amúgy ne félj, hogy állandóan ilyen műtéti dolgokat fogsz hallani. Nekem beszéltek különféle nyári dolgokról, szóval úgy a hétköznapi életben lévő mindenről. Egyszer vagy kétszer hallottam, hogy szívást kért az orvos, vagy egyszer hogy a gép szívta, de nem volt vészes. Úgysem éreztem. Aztán kivették a babát, akkor elvitték fürdetni, meg amit ilyenkor kell, pólyába tették és odatették kicsit az arcát az enyémhez. A hasam bevarrták és befejezték amit kellett. Aztán ők elmentek, jött a műtősfiú, feltett a gurulós ágyra, betakart így mell fölöttig és vitt a szobámba. Kicsit fura érzés volt, hogy lett egy gyerekem, megműtöttek, de nem fáj semmim, (egyenlőre), meg hogy van lábam, de mégsem. Hiába akartam felemelni, nem tudtam, mert ugye még az injekció hatása élt.

Arra emlékszem, hogy a szobába remegtem mint a kocsonya. Mintha fáztam volna. De mondták, hogy ez természetes. Megy ki az érzéstelenítő hatása. Aztán kezdtem érezni a fájdalmat. Adtak be fenékbe ilyen fájdalomcsillapítót, meg méhösszehúzó injekciót.

Még akkor nekem bent volt a katéter, de másnap kivették. És másnap már fel kellett kelni. Nekem az nehéz volt. De szépen lassan, mint egy lassított felvétel. Nehéz volt sétálni, mint egy hajlott öregasszony, meg ha nevettem, az nem volt jó, húzódott a seb. Úgyhogy járkáltam a folyosón, én úgy hívtam, hogy újra tanultam járni.

Mikor már látták, hogy elég jól megyek, el kellett mennem tusolni a nővérkével. Ő végig ott volt, segített, megtörölte a lábam stb. Kicsit kiszolgáltatottnak éreztem magam, de nagyon aranyos volt, ez ellensúlyozta kicsit. amúgy érdekes, akkor ilyen Johnson-os tusfürdőm volt bennt a kórházban és ha valahol megérzem az illatát, akkor mindig visszajön ez az emlékkép, az akkori pillanatnyi érzésem.

Ja meg vastag betét kell, mert vérezni fogsz a puncidnál mint a nemtudom mi. Mint egy sima szülés után. hiszen itt is ki kell hogy tisztuljál. Csak azért írom le, mert nem mindenki tudja.

Nekem az volt kicsit rossz hogy kihozták a babámat, de nem tudtam igazán mozogni, csak úgy ahogy oldalra fordítani és úgy próbáltam szoptatni, de nem igazán volt kényelmes. Felülni nem ment, még később sem tudtam én úgy szoptatni. De a szobatársam simán! Tehát ez egyéni szerintem. Majd érzed.

Amúgy nekem azért volt császárom, mert nem fordult meg a baba. nem volt kedve. De végig, soha egy percre sem.

Amúgy én is féltem nagyon, ráadásul én már a kiírt időponton túl voltam egy vagy két nappal és be kellett feküdjek. Aztán szóltam az orvosomnak és egyik nap mondta miután megvizsgált, hogy akkor ma csak keveset vacsorázzak és reggel se egyek. Hajnalba aztán átköltöztettek a császáros szobába, vittek borotválni, beöntés, aztán kaptam még ilyen lecsöpögős infúziót, aztánn mikor megjött az orvos vittek a műtőbe.

Szóval majd úgy elpörögnek az események. már csak azt fogod észrevenni, hogy visznek vissza a szobába.

Kitartás! Minden ok lesz! És lesz egy szép babád!

Szia!Nekem az egész terhességhez kapcsolódó dolog közül ez volt a legjobb élményem.Mindent beképzeltem magamnak,hogy ilyen-olyan -amolyan lesz,erre olyan gyorsasággal zajlott le,hogy hogy vigyorogtam ezerrel utána,és mondtam magamnak,hogy csak ennyi egész?Utána persze nem volt túl jó pár napig,aztán mikor elkezdődött a etetés-pelenkázás-etetés-pelenkázás mókuskerék,és csak 2 naponta volt időm fürdeni,még a terhesség összes fáradalmai is eltörpültek mellette.Az a kemény,nem a császár.

De erre csak utána jön rá az ember :)

Szóval ne parázz,próbálj addig még jó nagyokat aludni,utána pár évig valószínű úgysem fogsz majd...