Kórház! Aztán haza! Tapasztaltabb anyukák esetleg szülésznők véleménye? Annyira rossz és megalázó, nyugtassatok meg, hogy nem vagyok egyedül ebben?

Azt hittem elfolyt a vizem, hívtam a dokimat (első babám, fogalmam sincs milyen az ha elfolyik a víz, vagy milyen a fájás). Azt vettem észre, hogy jön meleg lötty a lábam közül, és ha kicsit nyomok újabb adag jön. Hát felhívtam a dokim, behívott a kórházba. Hát nem volt jó élményem sajnos. Amíg meg nem érkezett az orvosom senki nem mondott semmit, ott álltam mint egy rakás szerencsétlenség és néha ki jött valaki és kérdőre vont, hogy maga mért jött? Aztán... "Na még nem öltözött át???" (Már most kéne??). Aztán meg... "Na jöjjön már...", "folyik a víze??biztos??" Mondanom sem kell mire beértem a kórházba már alig jött valami, de otthon 3szor cseréltem bugyit mire elindultunk... Na mindegy.. Szóval senki nem mondott semmi konkrétat, a férjemet nem engedték be, "majd csak ha effektív szülés lesz,a ddig maradjon kint" ezt az utasítást kapta, majd szegény kint várt, és senki nem mondott neki semmit. Engem odabent csak flegmán kérdezgettek, aztán végül bekerültem egy szülőszobára, ctg-re kötöttek. Vééégre megérkezett a dokim, na akkor megfordult a világ, mindenki kedvesebb lett (bár már a sírás határán voltam) és akkor megvizsgált. Nem látott semmit. Istenem... Nem lehetek ekkora nyomorék, hogy nem tudom megállapítani, hogy mi folyt belőlem. Nem volt semmi arra utaló jel, hogy magzatvíz lett volna. Többször vizsgált, aztán elkezdett fájni a hasam. Mondták, hogy akár a vizsgálatoktól is fájhat. Fájt is, aztán már ott voltam vagy 3,5 órája mikor jött egy-két keményedés, a ctg is jelezte h na ez most fájás. De aztán elmúlt. Sokáig től magas volt a baba szívhangja így sokáig kellett ctg-n lennem, de ahogy pozíciót váltottam és felültem (mert odáig feküdnöm kellett és a baba megállás nélkül mozgott) a baba is nyugodtabb lett, a szíve sem vert már 180-at, és akkor konzultáltak és hazaengedtek. Hála a magasságosnak, ugyanis még tényleg nem szülök. 1 ujjnyira vagyok kitágulva az a vizsgálat alapján kiderült de ennyi. Annyira rosszul érzem magam, hogy "feleslegesen" berángattam az orvosom, meg olyan hülyének éreztem magam végig, hogy mindenki ott csak nézett, hogy minek is mentem be. (bár lehet ezt már csak én képzelem oda). Mindenesetre a végén már kedvesek voltak velem, az orvosom pedig maximálisan körültekintő és jó fej volt. De engem ez most nagyon megviselt. Nem szeretem amikor ki vagyok szolgáltatva és hülyének érzem magam. :(:(:( Nekem a babám a legfontosabb, ezért nem mertem kockáztatni. De hogy az Istenbe lehet összetéveszteni a magzatvízszivárgást bármi mással??? Ennyire idióta lennék? A dokim azt mondta lehet vizelet volt. Annyira hülyén érzem magam még most is. :( Kérem azok (is) írjanak, akik hasonlóképp jártak vagy legalább tudják milyen ez. Köszönöm. ::( 39+5 hetes kismama