Szülés történetek? Császár után természetes úton?!

Hát figyelj, az én gyerkőceim között 20,5 hónap van. Az első császár lett, de végigcsináltam a vajúdást emberesen. Szóval hosszú volt és fájt rendesen és persze utána is fájt.. 3 napig nem voltam homo erectusnak mondható.

A második természetes úton született, rövidebb idő alatt és sokkal könnyebben - legalábbis így érzem utólag. Az is nehéz volt, de valahogy úgy emlékszem rá, hogy minden simán ment, ahogy kell. A császár után - mai napig - sok keserűség volt és van bennem, de a második szülésemnek hála könnyebben emlékszem vissza rá.

Ha nálad kimaradt lényegében a vajúdás, nincs összehasonlítási alapod, de a végén pozitív élményként marad meg majd a természetes szülés.

Én az elsőt simán szültem, és szép élmény maradt, pedig sokáig vajúdtam. De simán kibírható volt, az utolsó fél óra fáj nagyon, a kitolási szakasz meg már nem vészes, mert azzal vagy elfoglalva hogy kinyomd a babát, és az nagyon nagyon lelkesítő, amikor már mondogatják, hogy látják a fejét, már kint van a feje...stb. Aztán amikor kibújik, abban a pillanatban szó szerint megszűnik minden fájdalom. Szülés után már nem olyan rossz, nincs állandó fájdalmad, simán fel tudsz kelni, csak amikor ülni próbálsz, akkor fáj a gátseb, de csak pár napig tart.

Sajna ma tudtam meg, hogy nagy valószínűséggel császározni fognak most a másodikkal, én meg ettől borultam ki teljesen, és nagyon félek és idegenkedek tőle.