A férjem apás szülést szeretne, de én nagyon idegenkedem a dologtól. Nektek mi a véleményetek róla, tapasztalatok? Esetleg valami áthidaló megoldás, kompromisszum?

6. vagyok, nálunk is rendben van a házasélet :) Alig bírta kivárni a 6 hetet.

Én is így voltam vele mint te :) Végül végig ott volt apuka és nem bántam egy kicsit se, ha nincs ott lehet meg is bolondulok. Igazából nem csinált semmi extrát de már az is erőt adott h ott van mellettem. Ugyanezek a félelmek bennem is megvoltak, hogy mi lesz ha ezt vagy azt lát, akkor és ott pont nem érdekelt ez és szerintem őt se, hogy mi számít sokkolónak vagy mi nem. Amikor pedig megszületett a gyerekem én nagyon ki voltam és nem is nagyon tudtam hol vagyok így apának adták egyből aki 2 órán át sírt az örömtől még utána is, és a legszebb élménye az volt (saját bevallása szerint), hogy ott lehetett, elvághatta a köldökzsinórt és az ő kezébe adták elsőként a pici lányát :D

Szia! Nálunk amíg még olyan távoli volt a gyerekvállalás kérdés,és csak úgy általánosságban beszélgettünk róla, mindig azt mondta a férjem, hogy ő nem jön be. Aztán úgy 20 hetes terhes lehettem amikor munkából hazaérve ezzel fogadott, hogy ő bizony bejön a szülőszobára! Kicsit meglepődtem, bár sosem erőltettem a dolgot, mégis olyan jó volt hogy magától döntött így. Nagyon jó támaszom a hétköznapokban is, és megértő, minden vizsgálatra eljött velem! Szerintem ha a férj, apa saját döntése hogy bemegy ( nem külső nyomásra dönt úgy), akkor nem lesz probléma!Nekünk első baba, ma vagyok 37+4 hetes! Már nagyon várjuk!

Nálunk is apás szülés volt, végig bent volt velem, elvágta a köldökzsinórt és a házaséletünk is rendben van, azóta is. Közben ki lehet menni, ha zavar téged, majd megkérheted akkor is, de nekem jobb volt így, segített :)

A szülés nem betegség, így a szenvedés jellege sem olyan, mintha beteg lennél. Ne tervezz mereven, a rugalmasság előny ebben a helyzetben. És ne feledd! Ez a te napod a te teljesítményed, befelé figyelj, ne kifelé!

Szia! Apás szülés volt nálunk. Már évekkel a baba tervezés előtt megmondta hogy ő bent szeretne lenni, én meg nem is akartam ezt másképp, csak vele. :) Én úgy vagyok ezzel hogy ez egy megismételhetetlen dolog, minden baba születése más és más élményt fog nyújtani, soha nem ugyanazt :) A vajúdásból kb 3/4 órát egyedül töltöttem a kb 4 órából,mert páromat hazaküldték mikor beéértünk a kórházba és rá fél órára beindultak a fájdalmasabb fájások...akkor hívták hogy jöjjön... Amint megláttam és beért és fogta a kezem, onnantól 2 fájás közt sokkal nyugodtabb voltam, és a fájdalom is kevésbé volt elviselhetetlen. Rengeteg instrukciót és erőt adott vajúdás -szülés közben, és ezért a végén még a szülésznő is megdicsérte :) Ha ő nincs ott velem , én nem is tudom mit csináltam volna. Mindenképpen csak ajánlani tudom, persze érthető a te álláspontod is . Én nem féltem ilyenektől, és párom se. A legfőbb egy kapcsolatban : a kommunikáció ! Mondd el neki, mindent amitől félsz és kérdezd ki őt is , aztán beszélgessetek sokat erről! Szerintem ha nem lesztek ekkor együtt, te is meg ő is szenvedni fogtok :( (hidd el nekem, nagyon valószínű hogy nem akarod majd őt kiengedni akkor mellőled :) Kellemes babavárást :)

Azt hozzátenném még hogy nincs gond a házasélettel, és csak kb 4 hétig birta ki nélkülem... :) A szülésnél még azt is látta ahogy épp kibújik a fejecskéje, párom 2x is elsírta magát, én annyira elfáradtam hogy arra sem volt erőm :( és ahogy az előttem szólók is írták a baba véresen, magzatmázas is a legszebb apának-anyának egyaránt ! :) Az első szülés valószínű nem fog 1 óra alatt lefolyni... Kikészülne a várakozásban a párod.