Szülés után mikor már otthon vagytok, nektek hogy teltek a napjaitok, tényleg olyan borzalmas mit ahogy mondják? Kellett a segítség a nagyszülőktől hogy ott legyenek, mossanak vasaljanak, főzzenek?

Még nincs gyerekem, de elképesztő számomra, ahogy egyes anyák döngetik a mellüket, hogy így a nevelés, meg úgy a nyámnyilaság. Anélkül, hogy eszükbe jutna, hogy mindenki másképp éli meg a szülést és esik túl rajta.

Aki könnyen szül, gátvédelemmel, rendben megjön a tej, nem lesz mellgyulladása, és a férj otthon tud maradni (és még akar és képes is segíteni!), elhiszem, hogy jól elvan.

Aki császárral szül, esetleg szövődménnyel, kínlódik a szoptatással (a gyerek egész nap üvölt mert éhes vagy fáj a hasa), esetleg még maximalista is (és bántja, hogy nem csillog-villog a lakás, nincs elég tej), plusz a férje sincs otthon, vagy ha otthon van, nem segít és még róla is gondoskodni kell, az meg szégyellje magát, hogy nem tökéletes!!!

Komolyan, attól lesztek jobb anyák, hogy másba belerúgtok még kettőt, és éreztetitek vele, hogy milyen szar alakok, hogy képtelenek zökkenőmentesen megoldani egy ilyen helyzetet?

Vagy a saját szánalmasságotokat próbáljátok ezzel leplezni?

(Tisztelet a kivételeknek természetesen.)

Mindemellett szerintem azért van a család, hogy amikor valakinek segítségre van szüksége, KÉPES LEGYEN ELFOGADNI is. Nem azért, mert maga nem képes mosni meg főzni, hanem azért, mert könnyebb, ha valaki segít. Nem csak adni kell tudni. Mert más is pont olyan örömmel ad nekem, mint amilyen örömmel én adtam neki, pusztán azért, mert segíteni akartam, nem azért, mert az illető életképtelen.

Én igen, minden könnyebb, ha van - túlzásba nem vitt - segítség.

Vagy aki nem óhajt segítséget elfogadni, mert ha beled*glik is megcsinálja egyedül, az adni sem képes?

Mert akkor már mindent értek.

Kedves 21-es válaszoló!

Abszolút egyetértek Veled!

Érdekes, mert ez a kérdés egész nap a fejemben volt meg a hozzászólások is... Én sem értem azokat akik csak azért sem fogadják ela segítséget, vagy hazakuldik azt aki segíteni szeretne. Miért???

Ha más nem is, maga a segíteni próbáló ember társasága nem esik jól?

És aki azt írta, h Ő egyedül is el tudja vinni a gyerekeit a vedonohoz statuszra és ott látja h mennyi ember erre nem képes, mert csak kiserovel tudja megoldani. Miért? Ha a férjem épp ráér, és könnyebb ha ketten megyünk, utasitsam el, csak azért mert végül is ezt egyedül is el tudnám intézni?

Nekem jól esik a segítség és nem érzem kevesebbnek magam e miatt!

Nem szoktam ilyen hevesen reagálni, de ezek a válaszok most kihoztak belőlem!

Igazatok van utolsók, de van más indok is a segítség elutasítására. Ha én hagynám, hogy az anyósom tóbbet segítsen, mint amennyit muszáj, akkor feljogosítva érezné magát arra, hogy beleszóljon az életünkbe. Ez tapasztalat. Szóval, inkább egyedül oldom meg a mindennapjainkat, minthogy felborítsam a családi életünket azzal, hogy a férjem anyja miatt, vagy vele vitatkozzak.

Szóval megvan az előnye annak, hogyha nincs segítséged, és a böjtje is, de annak is, ha sok segítséget kérsz vagy fogadsz el. És mindkét esetben árthatsz is a gyerekednek, és jót is tehetsz vele.

Férjrcske? :D

Nemár, na...