Szüléskor mit érez egy nő?

én csak annyit hallottam eddig, hogy olyan, mintha nagy wc-zni kellene, így indul be (nem a vajúdás, hanem a konkrét szülés)

és kell a levegő azzal nyomsz, azt préseled le a hasadba, ezt méhösszehúzódás előzi meg illetve segíti

a méhösszehúzódások között szünet van és előfordulhat, hogy mondjuk kint a baba feje, de akár 2 percet is várni kell így, amíg nem jön a köv.méhösszehúzódás (remélem ilyenkor az orvosok egyes kórházakban nem kezdik el erőltetni a folytatást, én nemigen bízom bennük...)

meg kb annyira fáj, hogy 10 es skálás 1000-es-et ér.

van aki végigérezte a babát, a fejét, a vállát, ahogy halad ki a szülőcsatornán

én még nem voltam, csak gyűjtöm az infókat, eddig ennyit tudok

Minden szülés más. Soha nincs két egyforma szülés. Van aki több mint 24 órát vajúdik míg nagy nehezen megszüli babáját. Van aki gyorsan letudja a szülést is. Van akinek hányingere van, van akinek erős menstruációs görcsök vannak. Kinek mi.

Mindenki a saját személyes tapasztalatát tudja csak elmondani.

Ahogy én is. Nekem elég érdekes volt a szülésem. A szokásos vizsgálatra mentem be a kórházba, mert az orvosom behívott, hogy nézzük meg miért hordom már lassan 2 héttel túl a terhességet. Semmi tünetem nem volt, se rosszullét, se görcs semmi. A legnagyobb gondom az volt, hogy augusztusban nagy meleg volt, és állandóan szomjas voltam. Amikor bent a doki megvizsgált, csak lesett. Hiszen már teljesen kitágultam, ilyen esetben már szülni szoktak. Gyorsan feltettek az ágyra, és a dokim intézkedni kezdett. 15 perccel később a karomban tartottam a fiamat. Csak egyszer sziszegtem fel, amikor a gátat vágta. Hogy fájt-e? Mielőtt a szülőágyra kellett feküdnöm kaptam infúziót, és pár perc múlva enyhe menstruációs görcsöm volt. Olyan amit az ember megérez, hiszen görcsöl, de még nem vesz be görcsoldót. Hát én gyorsan, és enyhe fájdalommal éltem át a szülés izgalmát.

A húgom 5 évvel később szült. Ő 12 órát vajúdott, kínlódott, végül mégis császározták, mert a húgomnak nagyon lesett a vérnyomása. Ő ahogy mesélte, nagyon kínlódott..

Szóval nincs két egyforma szülés, ezért nem is érdemes beleélni magunkat abba, hogy nagyon fog fájni..

Próbálja mindenki körülírni a fájdalmat, de igazándiból csak az érti, aki már átélte. Megpróbálhatod a lehető legnagyobb fájdalmat elképzelni, de annál jobban fáj:D És tényleg, egyszerűen nyomnod kell, még ha nem is akarsz, akkor is nyomsz:D De mikor konyomtad, megszűnik abban a pillanatban a fájdalom, azért, mert a szervezet nem jelez tovább, hogy ki kéne nyomni a gyereket, így nincs tolófájás, nincs fájdalom. És ez ugye nem egy olyan dolog, hogy sérülés miatt fájtál, mert ha pl belédáll egy kés, nem csak addig fáj, míg benned van, hanem utána is, de ez ugye megszűnik, mert maga a szervezet kreálta a fájdalmat. De mikor nyomsz, közben nem fáj. Legalább is nekem közben nem fájt, viszont ugye pár másodpercig tartanod kell a nyomást, és mikor abbahagyod, rögtön jön a következő fájás. A végén már egymást érik. És nem kell megijedni, ha azt érzed, hogy nem tudod, hogy egyáltalán jól csinálod e, jön e egyáltalán kifele a gyerek:D Csak lent kell nyomni, nem a gyomorba:D A légzésre tényleg oda kell figyelni, én lassan, mélyeket lélegeztem, amit a filmekben mutatnak, hogy kicsiket kell lélegezni, az szerintem hülyeség, nekem tutkeráj megfájdult volna a fejem:D

Elfáradni meg attól függően fogsz, hogy egyrészt mennyire birod a strapát és mennyi ideig vajudsz. Nekem egyik nap reggel kezdett el folyni a magzatvizem, kicsit több, mint 24 órával lett meg a lányom, de közben nem fájtam végig. de ugye végig fenn voltam, és onnan még kábé12-15 órát nem aludtam, mert csak estére tudtam pár órát aludni. Szóval én inkább akkor éreztem magam már fáradtnak-álmosnak. Emlékszem, meglett a lány, férjem meg kidőlt a kanapén és elaludt ülve, én meg mondom a szülésznőnek: "ő fáradt?, akkor én mit mondjak?:D"

Általában azt mondják, van egy pont, mikor úgy érzed, nem birod tovább, ezt én elértem, de ezen a holtponton túl lehet jutni, csak rá kell szólnod magadra. Egy jó tipp: ha apuka benn van, és eltűröd közelségét és igényleg is, jó, ha előre szólsz neki, hogy ösztönözzön. Megbeszéltek előre jeleket, hogy ha szorítasz egyet a kezén, akkor az mondjuk azt jelenti, szomjas vagy....mert igazándiból megszólalni nemigen lesz időd és erőd:D Szerencsére egy szempillantásomból tudta a párom, mit akarok, de lehet legközelebb megbeszélnénk jeleket, esetleg a lehetséges kimeneteleket. Már ha egy szülésen átesel, tapasztaltabb vagy, és tudod, hogy esetleg legközelebb máshogy kéne.

Hááááát. Nekem nagyon durva mensi szerű fájdalom volt. Azt hittem , fájni fog nagyon, de kibírom simán, naaaa,ekkora fájdalomra nem számítottam. Úh szenvedtem rendesen. :/ :)

Amikor jött a fájás, a gyomrom 3-szor begörcsölt tőle, úh hányás lett a vége. Szóval hányingert nem éreztem, csak hirtelen gyomorgörcs és hányás.

Amikor már közel volt a vége, éreztem, h a baba feje nyom ott lent.

Amikor bújt ki, de még a szülőcsatornában volt, akkor én nem éreztem, h halad kifelé, hanem nagyon durva feszítő érzés volt a feje, mintha egy nagy dinnye lett vna a hüvelyemben. :)

Nekem éjjel folyt el a magzatvizem, előtte nem aludtam, és másnap este született meg. Tehát több, m 24 órája nem aludtam, de úgy nyomtam, mint a fene. :D Meg is dicsértek. Tényleg mindent beleadtam. Azt hittem, nem lesz erőm a nem alvás , a sok oxi, meg a sok szenvedés miatt, de volt. :))) Akkora erővel kell nyomni, amekkorával csak bírsz. :)

Amikor meg lett a baba, megvolt a 2 órás együtt lét vele és a párommal, utána a szobában nem aludtam el, nem fáradtságot éreztem, hanem megkönnyebbülést, h túl vagyok rajta.

Én a vajúdás alatt hánytam, általában nagyon szenvedek a hányástól, hát az utolsó pár órának az volt a legkönnyebb része. Egyébként a derekam akart kiszakadni a fájásoknál, se mozdulni, se megszólalni nem tudtam. De azért a 10-es skálán 1000 az én esetemben is túlzás. Szerintem inkább állóképesség kell hozzá, mint magas fájdalomküszöb.

A kitolásnál azt éreztem, hogy szétszakad lent mindenem. Égető érzés is volt mellette. Tényleg olyan érzés volt, mintha egy zsák lennék, amit széttépnek éppen. :) Igyekeztem ettől elvonatkoztatni, és nyomni a fájásoknál. Székelési inger is volt természetesen. Nem is tudtam mást csinálni, csak nyomni. Mikor jött a tolófájás, automatikusan összegörnyedtem.

Nem volt gátmetszésem, kívül minden ép maradt, belül viszont szakadt minden, a baba válla a méhszájba akadt, és végighasított. Egy órán át varrtak, az sokkal rosszabb volt, mint a szülés.